Ha jól számolom, megint eltelt vagy egy hónap az utolsó bejegyzésem óta, ami szégyen gyalázat, de egyszerüen nem tudtam utolérni magam. Jelentem túléltem a belgyógyászatot, VÉGE!! :))) vizsgán is túllettem pénteken. Vasárnap már jöttem is vissza, tekintve hogy tegnap már folytatódott is a móka a sebészeten.
Először egy gyors visszatekintést a bel végére:
az utolsó hetekben végig a tüdőgyógyászaton voltam, önszántamból maradtam ott, pedig szerintem az összes belgyógy szakterületből ezt rühellem a legjobban..viszont itt az osztályon a dokik annyira jófejek voltak, sokkal normálisabbak minta többiek, ugyhogy ezért maradtam. Továbbra is nyomtam az ügyeletezést, ami igencsak hasznomra vált, sok érdekes dolgot láttam, tanultam. És persze rohadt jól jött másnap a szabadnap :) amit persze állandóan tanulással töltöttem.. az utolsó héten csütörtökön kellett előadnom az egész osztálynak a magyar orvosképzésről és eü rendszerről :DDD amit persze elfelejtettem, de még jó hogy a prof előző nap szólt hogy ugye már felkészültem, mondom persze... XD mondanom sem kell hogy egész este a googlet bújtam, hogy valamit megtudjak kis hazánk eü. dolgairól...:DDD még fényképeket is raktam a fantasztikus powerpointos előadásomba a pécsi büszkeségünkről,a 400ágyas klinikáról. De nyilvánvalóan rendkívül unalmas lehetett az egész blablabla.. de lényeg h túléltem, és nem égtem be :D
Összességében azt kell mondanom, hogy egész jó volt a belgyógy. Jobb, mint vártam.
Nah de azóta elkezdődött a sebészkedés, amit szerintem még a belnél is jobban rühellek.. Tekintve, hogy 8 órás állásból és kussolásból áll a műtőben, nah meg nem beszélve a folyamatos stresszről, a hülye sterilitás miatt, nehogy valamihez hozzáérjek, vagy rosszul mozduljak és mindenki egyszerre rámorditson ... A traumatológián kezdtem tegnap, egész kedves volt a fogadtatás, a prof egy morcos törpe, de azért egész rendes. Természetesen már tegnap egész nap a műtőbe voltam beosztva, nyilván ma is, és már néztem a holnapi műtéti beosztást, és naná hogy holnap is... már tanultam a nőgyógyos műtéti rendszerből, és igyekszem hangoztatni, hogy nekem nem szivügyem eza műtős bohóckodás, de úgy néz ki nem nagyon érdekli őket, vagy nem értik :D persze, hogy tegnap mikor először beromboltam a műtőbe, rögtön megfogtam a széket, a steril kesztyűvel, há... az egész mütős személyzet egy személyként üvöltött rám.. jó hát mostmár ezt is tudom. A kesztyüt meg persze hogy nem birom egyből felhuzni, mikor a mütősnő tartja, tuti hogy valamelyik ujjam félre megy, és ott ballábaskodok utána 5 percig, hogy helyretegyem minden ujjam... de ma láttam, hogy egyszer a főorvosnak sem sikerült :D jó, nekem meg eddig egyszer sikerült :DDDD főleg kis kézsebészeti műtétek vannak, szóval nem kell 6 órán át beleket eltartani hólapáttal, hanem ilyen kis picike kampócskákkal ippenhogy arrábtolom valamelyik inat, vagy ideget. Vér sincs sok. Szóval egész kellemes. Beszélni nem kell sokat, mert megint főleg tuja vagyok. De már nem érdekel. Mindjárt ugyis vége. Tegnap délután, a műtétek után még az ambulancián kellett majomkodni, és hülyegyerekeket, akik bicskával játszottak összevarrni, meg mindenféle sebeket kötözgetni, meg kislányt gipszelni. Ezt jobban élveztem. Bár ez itt nővér meló. De megengedték hogy csináljam. Ami a legszörnyűbb az egészben, hogy 7:15-kor van az ügyeleti átadó, és 16:15ig kell maradni.. közben kb senki nem megy el ebédelni, mert ez valami férfiassági verseny asszem a sebészek között.. mindegy én persze hogy lázadok, és lelépek ebédelni, nehogymár ne. Szóval elég fáradt vagyok, és mér 8-9 körül lefekszem aludni :DDDDDD bár igy sem birok felkelni 6kor...
szóval ennyi, tömören. elvagyok. az hajt, hogy ez az utolsó gyakorlat. :)))))
