No megint eltelt egy hét, vagy már kicsit több is.
A szokásos küzdésen kívül múlt héten nem nagyon történt semmi, továbbra is folyton vérvétel és branül hegyek, egyre több sikerrel. Az osztályos orvosok már tudják a nevem :D de még mindig nem nagyon szólnak hozzám, mindegy azért én próbálkozom ebédnél kicsit beszélgetni. De sokszor inkább hülyének érzem magam, hogy milyen bunkó vagyok már, hogy kérdéseket teszek fel.. ahelyett hogy mindenki full kussban betolhatná a kaját... nem értem ezeket :D
Már egyre több betegfelvételt sóznak rám, mindegy legalább gyakorolom a nyelvet is.. meg hát nem utolsó sorban magát a betegvizsgálatot. Egyébként a betegek általában elég kedvesek, meg türelmesek, meg megtanítanak nekem új mondatokat :D szóval mostmár tudom pl azt is mondani, hogy ugyan kedves néni hajlítsa be a térdét... :))
Nah jó akkor most közlök egy kis pletykát is, hogy mindenki hadd csámcsogjon rajta, mivel másról nagyon nem tudok írni a múlt héttel kapcsolatban. Szóval a magyar társaságon keresztül megismertem egy férfinemű egyedet, nemzetiségét tekintve u.s.a. ... :D eme ismeretségnek az érdekessége csupán annyi, hogy az úriember különös figyelmet szentel személyemnek, már hetek óta. Nem hagyta magát lerázni, és addig addig nyüzsgött körülöttem, míg végül elfogadtam egy randi meghívását, hogy szépen fogalmazzak. :) Szóval azóta találkozgatunk, és nagyon kedvelem. Többet viszont erről a témáról nem kívánok közölni :D
Szóval eme fent megemlített emberkével hétvégén voltunk IKEAban Osnabrückben, mert megkért hogy segítsek neki új fotelt meg könyvespolcot venni. Ha már ott voltam, vettem ágyneműt, mert már rühellem ezt a kórházi fehér cuccot... :D Szóval ez volt a hétvégi programom. Vicces volt. :)
A hetem egész jól indult, mert igen spontán úgy döntöttem hétfőn délben, hogy én márpedig maradok ügyeletben, és így kedden nem kell mennem. Szóval hétfőn 16 órát dolgoztam, kb éjfélig voltam bent, és megint rájöttem, hogy én csak ügyeletes akarok lenni. :)))
Annyira szeretem éjjel a kórházat, tök nyugi van, még ha 50 beteg is van, akkoris valahogy olyan nyugalom van az egész épületben. És az ügyeletes doki meg nővér is sokkal kedvesebb, bár valszeg azért mert nincs más akihez szólhatnának, plusz én vagyok az egyetlen extra segítségük, szal mért lennének bunkók. Az ügyeletes doki, Henning még csokit is adott :D wow :D rengeteg betegfelvétel volt, szóval nem unatkoztam. Volt bárányhimlős terhes kismamától kezdve vakbélgyanús kölykön át szivinfarktusos öreg mami... és tökjó volt, mert mindegyiket én vehettem fel teljesen, tetőtöl talpig betegvizsgálat, vérvétel, branül, meg a kezelésbe is bevont a doki, mármint addig nyaggatott, míg valahogy össze nem hoztam agyban, hogy akkor mit is csináljunk :D meg ultrahangoztunk, jó mondjuk ez engem nem annyira érdekel, de azért kedves volt a doki, hogy magyarázott meg ilyenek. Szóval összességében igen jól éreztem magam. És tekintve, hogy az ügyeletes dokival egészen összehaverkodtunk, már a többi ember is elkezdett velem beszélni ma ebédnél... :D :D :D mik vannak...?! :D
Meg jött egy másik erasmusos csajszi, olasz, mondjuk ő csak 3 hetet tölt itt. Nagyon aranyos, de vele se beszél persze senki... :( rajtam kívül... szegény. Ahogy elnézem, mindig eszembe jut, hogy én is ilyen szerencsétlennek nézek ki valszeg... :D :D jó érzés azért, hogy nem én vagyok az egyetlen nyomorék :D :D de hát mindegy, nem érdekel.
Egyébként ma kellet egy 27 éves hisztérikától vért vennem, meg branült berakni, és alig hogy megszúrtam, elkezdett sírni... :D :D hát basszus.. mondom ilyen nincs, és kb sipákolt, hogy azonnal húzzam ki a tűt... jóvan hát nem volt kedvem ezzel szórakozni, tekintve, hogy potyogtak a könnyei... szóval feladtam, és szóltam a dokinak. Mondjuk nemtom ezzel micsinálnék, ha már doki lennék... viszont ma pl sikerült egy öreg nénitől vért vennem, akin kb minden nap próbálkozom, de eddig egyszer sem sikerült. Viszont ma!! :D micsoda sikertörténet :D még vissza is mosolygott rám, pedig hogy utálhat már :D mondjuk sokat nem csinál, félig le van bénulva, nem beszél, csak fekszik... :((((
Amúgy, hát jah, tanulok amennyit lehet, mert ez a belgyógy annyira végtelenül soknak tűnik... tegnap is egésznap a könyvtárban ültem, meg most is indulok mindjárt. Meg el kell hoznom egy takarót a Jeritől, mert hogy megfagyok, annyira hideg van, napközben valami -10 fok... bleeeee befagynak az ereim is...
Hétvégén amúgy elvonatolok Mainzba Aureliant, egy igen kedves volt erasmusos társamat meglátogatni, most ott dolgozik, és már hetek óta tervezzük, hogy átutazom. Szóval lesz programom, és remélhetőleg tudok majd mesélni :)
puszpusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése