Branül mizéria

Akkor most öntsünk tiszta vizet a pohárba. Utánanéztem. :D

Szóval a vénás kanül ugyebár egy kis műanyag csövecske, 0,4-1,7 mm belső átmérővel (attól függ mit, milyen sebességgel akarunk rajta keresztül adni), amit gyárilag úgy csomagolnak, hogy van benne egy kis vezetőtű, amit beleszúrunk a vénába és utána tulajdonképpen rajta keresztül beletoljuk az érbe a műanyag csövecskét, majd a tűt kihúzzuk, a csövecske pedig bennmarad, és így lesz egy kis csapunk az emberke kezén, amit nyithatunk, zárhatunk... :D és ezen keresztül rögtön a keringésbe lehet juttani gyogyószert vagy folyadékot, vért.. ami kell. Ennek a szerkentyűnek a hivatalos neve perifériás vénás katéter amit egy Bern Braun nevű orvos talált fel 1962-ben, és az ő nevéből jön a Braunüle név, mint fantázia név.
Lehet, hogy ezaz egész senkit nem érdekel, de engem már nagyon idegesített, hogy nem tudtam mi a különbség a branül és a kanül között.. :D

..tekintve, hogy mindennap ilyeneket szurkálok. Apropó, ha már itt tartunk. Hát igen. Szóval a mai napom kicsit rosszul indult, mert megint a nyakamba varrtak hajnali 9-kor egy ilyen kanült... és persze, hogy nem sikerült, pedig egyszerű lett volna, fiatal beteg, jó vénák.. de tök ideges voltam... nem küldtem ki a hozzátartozót, ott figyelt, plusz a mellette fekvő ágyon ott volt egy nyanya akitől múlthéten nem sikerült vért vennem harmadszorra sem, mert olyan ödémás az egész nő, hogy csak úgy dagadt mint egy lufi...nah ezen találjak vmi szúrható részt..ahonnan mellesleg vér jön... és folyton fikázott közben ( mindenki elképzelheti milyen érzés így tűvel szurkálni valakit, hogy közben megjegyzéseket tesz arra, hogy eddig ezt mért nem tanultam meg, és mért pont rajta gyakorlom, pedig neki jó vénái vannak...) szóval amint megláttam, egyből elkezdett járni az agyam, hogy jahj már most szurkol nekem, hogy ne sikerüljön :DDDD annyira hülye vagyok... :DDDD meg már elkönyveltem a fejemben, hogy biztos utál is mert nem vagyok német...hát mondom hogy hülye vagyok, mert kitalálok magamról előitéleteket más embereknek... :DDDDD szerintem én önrasszista vagyok. :DDDDDD

szóval persze hogy nem sikerült, másodszorra sem.. először beletaláltam a vénába és jött is a vér, de sztem ahogy csúsztattam előre a csövecskét, lehet bemozdult a vezetőtű és sztem átszúrtam a vénát, vagy kicsusszantam és végülis elcsesztem... a beteg meg hát persze hogy nem boldog.. ki szereti ha bénáznak rajta... nah mindegy, feladtam, nem akartam tovább nyaggatni a nőt, szóltam a dokinak, hogy nem sikerült..
aki persze tökjoo fej, csak hát mégis olyan rossz érzés ez.. mert kb a legdurvább dolog amit csinálnom kell itt az a szurkálás, és ha még azt sem tom megcsinálni, akkor igazán semmirekellő vagyok... :(((

Szóval eléggé elkeseredtem... és kezdett elhatalmasodni rajtam ez a fene nagy kisebbségi érzés... jahj de rossz volt. Úgy gyűlölöm ezt. Ha fiatalabb német beteghez kell mennem, akkor mindig ez van. Már mielőtt bemegyek leírom magam, hogy úgyis le fog nézni, és hát komolyan mondom, egy idióta vagyok... Így persze hogy nem lehet szurkálni...Ezt a vénaszurkálást amúgy sem lehet addig gyakorolni, hogy mindig sikerüljön.. mindig jöhet olyan ember, akinél nehézségek adódnak... :(((( de el kéne magamról minden alkalommal hinni, hogy beletalálok a fránya érbe... csak komolyan mondom, hogy félek a németektől :DDDDDDD
nahjólvan melko ne fárasszál.... :D

végülis utána összeszedtem magam és vért vettem egy halom öregtől, de aztán délután megint rámsózták ezeket a kegyetlen kanülöket...áááá... már görcsben volt a gyomrom. de mondom elegem van magamból... takarodj el innen meli a francba mostmár, vagy menj be az isten szerelmére a nyomorult némethez és rakjál már be neki egy kanült. nah és akkor nem takarodtam el, hanem bementem. 3-hoz is. és 3ból 3-szor siker :DDD pedig egyik sem volt simaügy, öreg aszott kezek.. a reggeli fiatal nőnek ezerszer egyszerűbb lett volna... szóval ennyit a hitemről magamban meg a hangulatomról...
Azért csak nem kéne félni ezektől a friccektől... :D

Vol 2.: Belgyógy

No megint itt vagyok.

Nem igazán tudom, hol kezdjem, mert annyi minden történt azóta, hogy utoljára írtam.. a hazamenetelem kicsit keserűre sikeredetett.. Az a görög doki, akinek alá kellett írnia a papírokat, elég paraszt volt…mármint mindent aláírt, csak elég lekezelően viselkedett.. az utolsó előtti napomon extrán még odajött hozzám a reggeli megbeszélés után, és fapofával közölte, hogy ugye holnap sütivel jövök aláíratni a cuccokat… kicsit ledöbbentem, de persze széles mosollyal elküldtem a halál tudjátok milyére.. másnapra sütöttem nekik egy francos sütit, ez a nyomi görög meg az átadón azon nyomban két kézzel nekiesett, meg sem várta, hogy mindenki odaérjen… és elkezdte enni.. hát gratulálok, nemtom, talán nem kap otthon enni vagy fogalmam sincs. És se szó se beszéd utána fogta magát és lelépett.. még egy cseszd meg de rossz eza sütit se mondott.. (pedig nagyon finom volt…) Abarom… mindegy, örültem, hogy leléphettem.

Aztán volt otthon vizsga, jelentem átmentem :D volt karácsony, két hét családorvostani gyakorlattal és szakdogaírással, majd a kötelező 2hét belgyógyászat a pécsi kettesbelen.

Hmmm.. végülis úgy döntöttem, hogy nyilvánosság elé tárom a magánéletem, mert emiatt most elég sok változás történt, és annyi mindent kéne megmagyarázni, szal így a legegyszerűbb. Dióhéjban annyi történt, hogy Jerivel szétmentünk, már egy ideje, de mégis ott laktam nála a nőgyógy alatt, mert nem volt más megoldás. Mielőtt hazajöttem, megmondtam neki, hogy ezen már nics mit küzdeni, úgyhogy elköltözöm, mert januártól van hely a nővérszállón a kórházban. Asszem ennél több szót nem érdemel a story, még esetleg annyit fűznék hozzá, hogy jól vagyok :)

Szóval most, hogy visszajöttem, egyből ide a kórházba jöttem vasárnap, Jeri segített átcuccolni, és mostmár kb mindenem itt van. És sokkal jobb a hely, mint gondoltam :D minden alkalommal megmosolygom a tényt, hogy reggelente ki sem kell mennem a kórházból, mert az alagsoron keresztül átvezet egy folyósó a kórházba… :D kiráááály :)))))) lemértem, pontosan 2 perc 21 másodperc alatt jutok el a reggeli megbeszélésre a szobám ajtajától :D olyan jó, hogy most akkor kelek, mint korábban ahogy elindultam biciklivel… :D lol.. és most minden reggel, ahogy felébredek, jól kiröhögöm az akkori önmagam  :D

Így néz ki a szobám:

Van egy csap, meghát a többit látjátok, ágyikó, szekrény, írósztal, még két kis fotelszerűség is, ha vendégeket fogadnék :D Elhoztam otthonról pár képeslapot, és azokat felaggattam a falkra, hogy kicsit otthonosabb legyen. Hát ennyi tellett. :D

A folyósón van közös fürdő, konyha, de kb még 3 nővér vagy vmi ilyesmi lakik a szinten, akiket kb egyszer láttam eddig, szóval inkább azaz érzésem, hogy van egy teljes szintnyi otthonom :D

A meló 8-kor kezdődik, a reggeli megbeszéléssel, amiután a szigorlók kötelező! reggelije következik a kajáldában, hát, nemis merem hozzátenni, hogy ingyen..3-an vagyunk a belgyógyon, de mindenki más osztályon. Kb 9-ig tengetjük az időt a reggelivel… úristen ezt el sem hiszem.. hogy milyen jó dolgunk van.. utána felmegyünk a saját osztályunkra, és hát, kb ugyanaz megy mint otthon. Betegfelvétel, meg vizitelgetés. Jah hát meg a szokásos vérvételhalom, és branülözgetés, meg vérzési időket és boka-kar indexeket nézegetek :D szóval nagyon izgi :D de nagyon jól érzem magam. Mivel nincs mellettem most német, így muszáj beérniük velem, így ha vmit nem értek, mindig visszakérdezek, ezt már kezdik megszokni :D meg a nővérek is lassabban beszélnek hozzám. Mivel a nőgyógyon ott volt Anne, ha vmit nem tudtam ,akkor ahelyett h elmondták volna mégegyszer, inkább neki szóltak.. de egészen jó a kapcsolatom a nővérekkel, meg a dokikkal is. Feltűnően jól értem őket, biztos egyszerűbb is ez a belgyógy szaknyelv, mint a nőgyógy volt, de gondolom mostmár sokkal jobban rááll a fülem is erre a nyomorult nyelvre :)))) Dél és 2 között megyünk ebédelni (amit megintcsak ingyen kapok szigorlóként...) nahát akkor felveszem a tuja pozíciót, és csak vagyok, és tömöm a fejem, és hallgatom mit beszélgetnek. Már nem szomorkodom, hogy ki vagyok rekesztve a társalgásból, inkább jól szórakozom rajtuk :D amúgy az ebédlőben találkoztam már vagy kétszer a nőgyógyos dokikkal, és annyira örültek nekem, mindegyik a nyakamba ugrott és megölelt.. tök lehidaltam. :D nekem nem jött át, hogy ilyen szoros kapcsolat volt köztünk :D mondom, hogy furák ezek :D

Csütörtökön van a professzori nagyvizit, hát a prof az egy tündér bácsika. Elször is annyira király mély hangja van, imádom ha hozzám beszél, vagy csak egyszerüen hallgathatom. És nem Frau Csábónak hív, hanem Melindának… és ez igencsak jól esik. Volt egy betegem, akit nekem kellett referálni a nagyviziten, rögtön ott kezdtünk, aztán onnantól kezdve minden kórteremben kérdezett vmit, ha bandzsít egy néni, akkoris odahív, hogy nah ezt nézze meg Melinda, miez, és jegyezze meg, így néz ki. :D nagyon hasznos volt a vizit, minden betegnél magyaráz vmit!!! Jah és megkért, hogy mielőtt hazamegyek, tartsak egy powerpointos előadást arról, hogy milyen különbségeket találtam a német és a magyar eü. rendszer között :D király…. :D :D ez jó móka lesz :D

Tegnap ultrahangozott és lementem bambulni. 5 perc sem telt el, felállt és mondja,  hogy üljek a helyére. Kezembe nyomott egy tűt meg két fecskendőt meg két gumikesztyűt.  Nézek nagyokat, gondolkodom mia francot akar tőlem, mer nem mond ám semmit, csak vigyorog :D felülteti a nénint, ultrahangozza a hátát, körmével bejelöl egy területet, nah akkor leesett, hogy folyadék van a mellhártyák között és mintát kell belőle venni. Aztán mondja, szúrjak. :D Gondoltam, jóvan hát lesz ami lesz, végülis ott áll mellettem a prof, csak nem ölöm meg a nénit. Szal szúrtam, és leszívtam. :DDDD aztán még hasvize is volt a néninek, nah abból is ugyanígy szúrtam, szívtam.. :DDDD erre aszongya mosolyogva a doki, legközelebb egyedül csinálom. Király :D

Szóval tényleg elég jól érzem magam, sokat tanulok, és viszonylag jól megy a betegfelvétel is németül. Persze sokszor bénázok, és csak bambul rám a beteg, hogy most akkor mit akarok kérdezni :D mondjuk nem értem ilyenkor, hogy vajon az akcentusom a baj, vagy rossz szót használok, vagy a nyelvtanom ennyire borzasztó :D de már elhatároztam, hogy minden betegfelvétel után kikérdezem a betegeket, hogy mennyire értettek, vagy mit gondolnak, mitől lenne jobb.

Egyébként ma van a szabadnapom. Voltam bringázni, meg főztem. Elvagyok. Holnap találkozom a magyarokkal, szóval nem vagyok egyedül. Jah és vettem a könyvtárban 2009-es Heroldot 4 euroért... (ez egy belgyógyászat könyv) ami igencsak feldobta a napomat :D tudom, hogy bénaság, de apró örömök az életben … :D

Remélem megint sokan olvastok majd, igyekszem minél gyakrabban jelentkezni!

pussssz :*