Vég bel és a sebkezdet

Ha jól számolom, megint eltelt vagy egy hónap az utolsó bejegyzésem óta, ami szégyen gyalázat, de egyszerüen nem tudtam utolérni magam. Jelentem túléltem a belgyógyászatot, VÉGE!! :))) vizsgán is túllettem pénteken. Vasárnap már jöttem is vissza, tekintve hogy tegnap már folytatódott is a móka a sebészeten.
Először egy gyors visszatekintést a bel végére:
az utolsó hetekben végig a tüdőgyógyászaton voltam, önszántamból maradtam ott, pedig szerintem az összes belgyógy szakterületből ezt rühellem a legjobban..viszont itt az osztályon a dokik annyira jófejek voltak, sokkal normálisabbak minta többiek, ugyhogy ezért maradtam. Továbbra is nyomtam az ügyeletezést, ami igencsak hasznomra vált, sok érdekes dolgot láttam, tanultam. És persze rohadt jól jött másnap a szabadnap :) amit persze állandóan tanulással töltöttem.. az utolsó héten csütörtökön kellett előadnom az egész osztálynak a magyar orvosképzésről és eü rendszerről :DDD amit persze elfelejtettem, de még jó hogy a prof előző nap szólt hogy ugye már felkészültem, mondom persze... XD mondanom sem kell hogy egész este a googlet bújtam, hogy valamit megtudjak kis hazánk eü. dolgairól...:DDD még fényképeket is raktam a fantasztikus powerpointos előadásomba a pécsi büszkeségünkről,a 400ágyas klinikáról. De nyilvánvalóan rendkívül unalmas lehetett az egész blablabla.. de lényeg h túléltem, és nem égtem be :D
Összességében azt kell mondanom, hogy egész jó volt a belgyógy. Jobb, mint vártam.

Nah de azóta elkezdődött a sebészkedés, amit szerintem még a belnél is jobban rühellek.. Tekintve, hogy 8 órás állásból és kussolásból áll a műtőben, nah meg nem beszélve a folyamatos stresszről, a hülye sterilitás miatt, nehogy valamihez hozzáérjek, vagy rosszul mozduljak és mindenki egyszerre rámorditson ... A traumatológián kezdtem tegnap, egész kedves volt a fogadtatás, a prof egy morcos törpe, de azért egész rendes. Természetesen már tegnap egész nap a műtőbe voltam beosztva, nyilván ma is, és már néztem a holnapi műtéti beosztást, és naná hogy holnap is... már tanultam a nőgyógyos műtéti rendszerből, és igyekszem hangoztatni, hogy nekem nem szivügyem eza műtős bohóckodás, de úgy néz ki nem nagyon érdekli őket, vagy nem értik :D persze, hogy tegnap mikor először beromboltam a műtőbe, rögtön megfogtam a széket, a steril kesztyűvel, há... az egész mütős személyzet egy személyként üvöltött rám.. jó hát mostmár ezt is tudom. A kesztyüt meg persze hogy nem birom egyből felhuzni, mikor a mütősnő tartja, tuti hogy valamelyik ujjam félre megy, és ott ballábaskodok utána 5 percig, hogy helyretegyem minden ujjam... de ma láttam, hogy egyszer a főorvosnak sem sikerült :D jó, nekem meg eddig egyszer sikerült :DDDD főleg kis kézsebészeti műtétek vannak, szóval nem kell 6 órán át beleket eltartani hólapáttal, hanem ilyen kis picike kampócskákkal ippenhogy arrábtolom valamelyik inat, vagy ideget. Vér sincs sok. Szóval egész kellemes. Beszélni nem kell sokat, mert megint főleg tuja vagyok. De már nem érdekel. Mindjárt ugyis vége. Tegnap délután, a műtétek után még az ambulancián kellett majomkodni, és hülyegyerekeket, akik bicskával játszottak összevarrni, meg mindenféle sebeket kötözgetni, meg kislányt gipszelni. Ezt jobban élveztem. Bár ez itt nővér meló. De megengedték hogy csináljam. Ami a legszörnyűbb az egészben, hogy 7:15-kor van az ügyeleti átadó, és 16:15ig kell maradni.. közben kb senki nem megy el ebédelni, mert ez valami férfiassági verseny asszem a sebészek között.. mindegy én persze hogy lázadok, és lelépek ebédelni, nehogymár ne. Szóval elég fáradt vagyok, és mér 8-9 körül lefekszem aludni :DDDDDD bár igy sem birok felkelni 6kor...

szóval ennyi, tömören. elvagyok. az hajt, hogy ez az utolsó gyakorlat. :)))))

Mainz "ala Aurelian" meg úgy azóta

Kedves Olvasók :)

Ha jól számolom, úgy két és fél héttel tartozom. Hmm, hát ahogy így visszagondolok erre az elmúlt 17 napra, nem hiszem, hogy túl érdekes lesz eme blogbejegyzés, de nem akarom, hogy bárki is lusta disznyónak, vagy méginkább halottnak bélyegezzen meg, amiért nem jelentkezem.



Talán a "legizgalmasabb" ami történt, az a mainzi hétvégém volt. Amit igazából nem is Mainzban töltöttem :D De akkor kezdem az elején. Aurelian egy francia barátom, aki 2 éve szintén Münsterben volt Erasmuson, és hogy is fogalmazzak, egy bandához tartoztunk. :) A 2010-es nyáron ő is tagja volt a Magyarországra látogató Erasmusos brigádnak, kedves kis családom is jól ismeri a szatyros franciát :D szóval lényeg a lényeg, nagyon jó barátom, és kb másfél éve Mainzban dolgozik, és már november óta beszéljük, hogy meg kéne látogatnom. Szóval ezért utaztam Mainzba, azon a bizonyos minusz 10 fokos hétvégén....no comment..:D Pénteken koraestére értem oda, megvacsiztunk, majd beültünk egy ír sörözőbe :D Aurelianról tudni kell, hogy nem egy nagy német barát, főleg ha étteremről vagy pubról van szó, szerinte hamarabb hal meg az ember ha német koszton él, és igazából én is osztom ezen véleményét :))) aztán körbemutogatta Mainzot kb 2

órában, este 10 és éjfél között :DDDD a minusz 10 fokban. Ez volt az össz mainzi látogatásom, ugyanis másnap kitalálta, hogy nézzünk körbe a környéken. Ígyhát kocsiba pattantunk, és szombaton bejártuk Wiesbadent.

Szerintem ez a legszebb német város, amit láttam!! Tele van szebbnél szebb klasszicista házakkal, gyakorlatilag csak ilyen lakóházak vannak az egész városban!

A belvárosban van egy termál kút, amiben igen jól esett megmosni a kezünket tekintve, hogy minuszok potyogtak az égből, viszont arra nem gondoltunk, hogy 1 perc múlva a vizes kezeink nem fogják szeretni a hideget :D Megebédeltünk valami flancos olasz kajáldában, aztán délután meg végigautókáztunk a Rajna mentén, és napnyugtára felmásztunk a Niederwalddenkmal nevezetű emlékműhöz, ami egy Rüdesheim nevű város fölött van. Aurel azt mesélte, hogy vmi 1870-71 körüli német-francia háború után emelték, de valami 10-12 évet késtek ... :) és anno a szobor kinyújtott kézzel a franciák felé úgymond megálljt mutatva jelezte, hogy kösz frankok, nem kérünk belőletek, mert hogy akkor Mainz volt az utolsó német város dél fele... vagy valami ilyesmi. Azóta lecserélték a szobrot.

 

2002 óta az UNESCO világörökség része, (jó mi nem az... XD)... kb ennyit az okoskodásból. :)

 Ezután Frankfurt felé vettük az irányt, igen, nem mentünk még haza, hanem Aurel tanácsára még aznap átruccantunk Frankfurtba..mert hogy milyen szép már éjszaka :D És tényleg. Aurel aszongya, ez a kb 5. legnagyobb német város, több mint 600 000 lakosa van. Mivel ez kb Európa pénzügyi központja (itt van az Európai Központi Bank, meg valami tőzsde marhaság is) tele van irodaházakkal, felhőkarcolókkal. Aurel szerint nincs még egy német város, aminek ilyen a panorámája. Szóval a lényeg, hogy jól néz ki. :)




9-10 fele értünk haza, majd még jó franciásan borozgattunk és sajtot ettünk :D jah és nem maradt el a Crème brûlée sem :)))
Vasárnap már dél körül elindultam haza, mert hogy vagy 4 óra az út Münsterig, de útközben megrekedtem Bonnban, mert ez a bolond Erik (az amerikai.. :)) elém jött Bonnig, és hát akkor már körbenéztünk ott is, meg megkajáltunk, és estére értünk csak haza :) 




Ezen kívül a mindennapjaim elég stresszesek. 2 hete átraktak egy másik osztályra, pulmora (tüdőgyógyászat), és ott kb minden nap 10 új beteg van, és átlagban 7-8 branül.. szóval azzal kezdem, hogy mindenkit vénán szúrok, majd vizit, majd legalább 3 beteget a nyakamba varrnak, aztán ebéd, és délután referálom abetegeimet a főorvosnak, majd megint vizit, és a főorvos előszeretettel tart utána vizsgafelkészítőt :D eddig majdnem minden nap, mióta tudja, hogy nemsokára vizsgáznom kell, kitalál valami témát, és halálra kérdezget. Sztem ez elég jófej tőle. A vénákkal kapcsolatban meg már elég király vagyok. Már alig fordul elő olyan, hogy kétszer kell próbálkoznom. Szóval mostmár nem félek :D Pénteken jött egy másik erasmusos lány, ő is olasz, és őt is a pulmóra rakták. Így együtt annyira jó volt az egész nap, csomót tanultunk, mert valszeg a dokik szemében ketten érünk egy német diákot és így kettőnkhöz egyszerre előszeretettel beszélnek. :D szóval tök várom a következő 2 hetet, ami még hátra van, mert ő is végig ott lesz, és szerintem ez így nagyon jó lesz. Ő még csak most kezdte a vénaszurkálást, szóval megkért, hogy segítsek neki, és olyan jó volt. Mert pontosan tudom min megy keresztül, és annyira örült neki, hogy mindent tök részletesen elmagyaráztam. Bárcsak nekem is lett volna valaki, aki folyton ott áll mellettem és önti belém a lelket, nah de hát ez van. Lényeg, hogy most valakinek továbbadhatom :D
Aztán esténként 6tól 9ig mindig bevonul a könyvtárba tanulni, már elég sokszor bealudtam úgy 10 percre, de hát most micsináljak... máskor nincs időm tanulni. Minden héten egyszer bennmaradok ügyelni, és így a következő nap nem kell menni melóba, de ez a szabad napom kb mindig azzal telik, hogy behozom magam alvásban.. Szóval így telnek a napjaim, kicsit náthás is vagyok, kb nonstop, de azért megvagyok. Telik az idő, nagyon gyorsan... és egyre közelebb a nyomorult bel szigorlat wááááááá XD


szóval most megyek is tanulni tovább. 
puszpusz

úgy lett, hogy jött egy ügyelet .. ha-ha :)

No megint eltelt egy hét, vagy már kicsit több is.
A szokásos küzdésen kívül múlt héten nem nagyon történt semmi, továbbra is folyton vérvétel és branül hegyek, egyre több sikerrel. Az osztályos orvosok már tudják a nevem :D de még mindig nem nagyon szólnak hozzám, mindegy azért én próbálkozom ebédnél kicsit beszélgetni. De sokszor inkább hülyének érzem magam, hogy milyen bunkó vagyok már, hogy kérdéseket teszek fel.. ahelyett hogy mindenki full kussban betolhatná a kaját... nem értem ezeket :D

Már egyre több betegfelvételt sóznak rám,  mindegy legalább gyakorolom a nyelvet is.. meg hát nem utolsó sorban magát a betegvizsgálatot. Egyébként a betegek általában elég kedvesek, meg türelmesek, meg megtanítanak nekem új mondatokat :D szóval mostmár tudom pl azt is mondani, hogy ugyan kedves néni hajlítsa be a térdét... :))
Nah jó akkor most közlök egy kis pletykát is, hogy mindenki hadd csámcsogjon rajta, mivel másról nagyon nem tudok írni a múlt héttel kapcsolatban. Szóval a magyar társaságon keresztül megismertem egy férfinemű egyedet, nemzetiségét tekintve u.s.a. ... :D eme ismeretségnek az érdekessége csupán annyi, hogy az úriember különös figyelmet szentel személyemnek, már hetek óta. Nem hagyta magát lerázni, és addig addig nyüzsgött körülöttem, míg végül elfogadtam egy randi meghívását, hogy szépen fogalmazzak. :) Szóval azóta találkozgatunk, és nagyon kedvelem. Többet viszont erről a témáról nem kívánok közölni :D

Szóval eme fent megemlített emberkével hétvégén voltunk IKEAban Osnabrückben, mert megkért hogy segítsek neki új fotelt meg könyvespolcot venni. Ha már ott voltam, vettem ágyneműt, mert már rühellem ezt a kórházi fehér cuccot... :D Szóval ez volt a hétvégi programom. Vicces volt. :)

A hetem egész jól indult, mert igen spontán úgy döntöttem hétfőn délben, hogy én márpedig maradok ügyeletben, és így kedden nem kell mennem. Szóval hétfőn 16 órát dolgoztam, kb éjfélig voltam bent, és megint rájöttem, hogy én csak ügyeletes akarok lenni. :)))
Annyira szeretem éjjel a kórházat, tök nyugi van, még ha 50 beteg is van, akkoris valahogy olyan nyugalom van az egész épületben. És az ügyeletes doki meg nővér is sokkal kedvesebb, bár valszeg azért mert nincs más akihez szólhatnának, plusz én vagyok az egyetlen extra segítségük, szal mért lennének bunkók. Az ügyeletes doki, Henning még csokit is adott :D wow :D rengeteg betegfelvétel volt, szóval nem unatkoztam. Volt bárányhimlős terhes kismamától kezdve vakbélgyanús kölykön át szivinfarktusos öreg mami... és tökjó volt, mert mindegyiket én vehettem fel teljesen, tetőtöl talpig betegvizsgálat, vérvétel, branül, meg a kezelésbe is bevont a doki, mármint addig nyaggatott, míg valahogy össze nem hoztam agyban, hogy akkor mit is csináljunk :D meg ultrahangoztunk, jó mondjuk ez engem nem annyira érdekel, de azért kedves volt a doki, hogy magyarázott meg ilyenek. Szóval összességében igen jól éreztem magam. És tekintve, hogy az ügyeletes dokival egészen összehaverkodtunk, már a többi ember is elkezdett velem beszélni ma ebédnél... :D :D :D mik vannak...?! :D
Meg jött egy másik erasmusos csajszi, olasz, mondjuk ő csak 3 hetet tölt itt. Nagyon aranyos, de vele se beszél persze senki... :( rajtam kívül... szegény. Ahogy elnézem, mindig eszembe jut, hogy én is ilyen szerencsétlennek nézek ki valszeg... :D :D jó érzés azért, hogy nem én vagyok az egyetlen nyomorék :D :D de hát mindegy, nem érdekel.
Egyébként ma kellet egy 27 éves hisztérikától vért vennem, meg branült berakni, és alig hogy megszúrtam, elkezdett sírni... :D :D hát basszus.. mondom ilyen nincs, és kb sipákolt, hogy azonnal húzzam ki a tűt... jóvan hát nem volt kedvem ezzel szórakozni, tekintve, hogy potyogtak a könnyei... szóval feladtam, és szóltam a dokinak. Mondjuk nemtom ezzel micsinálnék, ha már doki lennék... viszont ma pl sikerült egy öreg nénitől vért vennem, akin kb minden nap próbálkozom, de eddig egyszer sem sikerült. Viszont ma!! :D micsoda sikertörténet :D még vissza is mosolygott rám, pedig hogy utálhat már :D mondjuk sokat nem csinál, félig le van bénulva, nem beszél, csak fekszik... :((((

Amúgy, hát jah, tanulok amennyit lehet, mert ez a belgyógy annyira végtelenül soknak tűnik... tegnap is egésznap a könyvtárban ültem, meg most is indulok mindjárt. Meg el kell hoznom egy takarót a Jeritől, mert hogy megfagyok, annyira hideg van, napközben valami -10 fok... bleeeee befagynak az ereim is...

Hétvégén amúgy elvonatolok Mainzba Aureliant, egy igen kedves volt erasmusos társamat meglátogatni, most ott dolgozik, és már hetek óta tervezzük, hogy átutazom. Szóval lesz programom, és remélhetőleg tudok majd mesélni :)
puszpusz

Branül mizéria

Akkor most öntsünk tiszta vizet a pohárba. Utánanéztem. :D

Szóval a vénás kanül ugyebár egy kis műanyag csövecske, 0,4-1,7 mm belső átmérővel (attól függ mit, milyen sebességgel akarunk rajta keresztül adni), amit gyárilag úgy csomagolnak, hogy van benne egy kis vezetőtű, amit beleszúrunk a vénába és utána tulajdonképpen rajta keresztül beletoljuk az érbe a műanyag csövecskét, majd a tűt kihúzzuk, a csövecske pedig bennmarad, és így lesz egy kis csapunk az emberke kezén, amit nyithatunk, zárhatunk... :D és ezen keresztül rögtön a keringésbe lehet juttani gyogyószert vagy folyadékot, vért.. ami kell. Ennek a szerkentyűnek a hivatalos neve perifériás vénás katéter amit egy Bern Braun nevű orvos talált fel 1962-ben, és az ő nevéből jön a Braunüle név, mint fantázia név.
Lehet, hogy ezaz egész senkit nem érdekel, de engem már nagyon idegesített, hogy nem tudtam mi a különbség a branül és a kanül között.. :D

..tekintve, hogy mindennap ilyeneket szurkálok. Apropó, ha már itt tartunk. Hát igen. Szóval a mai napom kicsit rosszul indult, mert megint a nyakamba varrtak hajnali 9-kor egy ilyen kanült... és persze, hogy nem sikerült, pedig egyszerű lett volna, fiatal beteg, jó vénák.. de tök ideges voltam... nem küldtem ki a hozzátartozót, ott figyelt, plusz a mellette fekvő ágyon ott volt egy nyanya akitől múlthéten nem sikerült vért vennem harmadszorra sem, mert olyan ödémás az egész nő, hogy csak úgy dagadt mint egy lufi...nah ezen találjak vmi szúrható részt..ahonnan mellesleg vér jön... és folyton fikázott közben ( mindenki elképzelheti milyen érzés így tűvel szurkálni valakit, hogy közben megjegyzéseket tesz arra, hogy eddig ezt mért nem tanultam meg, és mért pont rajta gyakorlom, pedig neki jó vénái vannak...) szóval amint megláttam, egyből elkezdett járni az agyam, hogy jahj már most szurkol nekem, hogy ne sikerüljön :DDDD annyira hülye vagyok... :DDDD meg már elkönyveltem a fejemben, hogy biztos utál is mert nem vagyok német...hát mondom hogy hülye vagyok, mert kitalálok magamról előitéleteket más embereknek... :DDDDD szerintem én önrasszista vagyok. :DDDDDD

szóval persze hogy nem sikerült, másodszorra sem.. először beletaláltam a vénába és jött is a vér, de sztem ahogy csúsztattam előre a csövecskét, lehet bemozdult a vezetőtű és sztem átszúrtam a vénát, vagy kicsusszantam és végülis elcsesztem... a beteg meg hát persze hogy nem boldog.. ki szereti ha bénáznak rajta... nah mindegy, feladtam, nem akartam tovább nyaggatni a nőt, szóltam a dokinak, hogy nem sikerült..
aki persze tökjoo fej, csak hát mégis olyan rossz érzés ez.. mert kb a legdurvább dolog amit csinálnom kell itt az a szurkálás, és ha még azt sem tom megcsinálni, akkor igazán semmirekellő vagyok... :(((

Szóval eléggé elkeseredtem... és kezdett elhatalmasodni rajtam ez a fene nagy kisebbségi érzés... jahj de rossz volt. Úgy gyűlölöm ezt. Ha fiatalabb német beteghez kell mennem, akkor mindig ez van. Már mielőtt bemegyek leírom magam, hogy úgyis le fog nézni, és hát komolyan mondom, egy idióta vagyok... Így persze hogy nem lehet szurkálni...Ezt a vénaszurkálást amúgy sem lehet addig gyakorolni, hogy mindig sikerüljön.. mindig jöhet olyan ember, akinél nehézségek adódnak... :(((( de el kéne magamról minden alkalommal hinni, hogy beletalálok a fránya érbe... csak komolyan mondom, hogy félek a németektől :DDDDDDD
nahjólvan melko ne fárasszál.... :D

végülis utána összeszedtem magam és vért vettem egy halom öregtől, de aztán délután megint rámsózták ezeket a kegyetlen kanülöket...áááá... már görcsben volt a gyomrom. de mondom elegem van magamból... takarodj el innen meli a francba mostmár, vagy menj be az isten szerelmére a nyomorult némethez és rakjál már be neki egy kanült. nah és akkor nem takarodtam el, hanem bementem. 3-hoz is. és 3ból 3-szor siker :DDD pedig egyik sem volt simaügy, öreg aszott kezek.. a reggeli fiatal nőnek ezerszer egyszerűbb lett volna... szóval ennyit a hitemről magamban meg a hangulatomról...
Azért csak nem kéne félni ezektől a friccektől... :D

Vol 2.: Belgyógy

No megint itt vagyok.

Nem igazán tudom, hol kezdjem, mert annyi minden történt azóta, hogy utoljára írtam.. a hazamenetelem kicsit keserűre sikeredetett.. Az a görög doki, akinek alá kellett írnia a papírokat, elég paraszt volt…mármint mindent aláírt, csak elég lekezelően viselkedett.. az utolsó előtti napomon extrán még odajött hozzám a reggeli megbeszélés után, és fapofával közölte, hogy ugye holnap sütivel jövök aláíratni a cuccokat… kicsit ledöbbentem, de persze széles mosollyal elküldtem a halál tudjátok milyére.. másnapra sütöttem nekik egy francos sütit, ez a nyomi görög meg az átadón azon nyomban két kézzel nekiesett, meg sem várta, hogy mindenki odaérjen… és elkezdte enni.. hát gratulálok, nemtom, talán nem kap otthon enni vagy fogalmam sincs. És se szó se beszéd utána fogta magát és lelépett.. még egy cseszd meg de rossz eza sütit se mondott.. (pedig nagyon finom volt…) Abarom… mindegy, örültem, hogy leléphettem.

Aztán volt otthon vizsga, jelentem átmentem :D volt karácsony, két hét családorvostani gyakorlattal és szakdogaírással, majd a kötelező 2hét belgyógyászat a pécsi kettesbelen.

Hmmm.. végülis úgy döntöttem, hogy nyilvánosság elé tárom a magánéletem, mert emiatt most elég sok változás történt, és annyi mindent kéne megmagyarázni, szal így a legegyszerűbb. Dióhéjban annyi történt, hogy Jerivel szétmentünk, már egy ideje, de mégis ott laktam nála a nőgyógy alatt, mert nem volt más megoldás. Mielőtt hazajöttem, megmondtam neki, hogy ezen már nics mit küzdeni, úgyhogy elköltözöm, mert januártól van hely a nővérszállón a kórházban. Asszem ennél több szót nem érdemel a story, még esetleg annyit fűznék hozzá, hogy jól vagyok :)

Szóval most, hogy visszajöttem, egyből ide a kórházba jöttem vasárnap, Jeri segített átcuccolni, és mostmár kb mindenem itt van. És sokkal jobb a hely, mint gondoltam :D minden alkalommal megmosolygom a tényt, hogy reggelente ki sem kell mennem a kórházból, mert az alagsoron keresztül átvezet egy folyósó a kórházba… :D kiráááály :)))))) lemértem, pontosan 2 perc 21 másodperc alatt jutok el a reggeli megbeszélésre a szobám ajtajától :D olyan jó, hogy most akkor kelek, mint korábban ahogy elindultam biciklivel… :D lol.. és most minden reggel, ahogy felébredek, jól kiröhögöm az akkori önmagam  :D

Így néz ki a szobám:

Van egy csap, meghát a többit látjátok, ágyikó, szekrény, írósztal, még két kis fotelszerűség is, ha vendégeket fogadnék :D Elhoztam otthonról pár képeslapot, és azokat felaggattam a falkra, hogy kicsit otthonosabb legyen. Hát ennyi tellett. :D

A folyósón van közös fürdő, konyha, de kb még 3 nővér vagy vmi ilyesmi lakik a szinten, akiket kb egyszer láttam eddig, szóval inkább azaz érzésem, hogy van egy teljes szintnyi otthonom :D

A meló 8-kor kezdődik, a reggeli megbeszéléssel, amiután a szigorlók kötelező! reggelije következik a kajáldában, hát, nemis merem hozzátenni, hogy ingyen..3-an vagyunk a belgyógyon, de mindenki más osztályon. Kb 9-ig tengetjük az időt a reggelivel… úristen ezt el sem hiszem.. hogy milyen jó dolgunk van.. utána felmegyünk a saját osztályunkra, és hát, kb ugyanaz megy mint otthon. Betegfelvétel, meg vizitelgetés. Jah hát meg a szokásos vérvételhalom, és branülözgetés, meg vérzési időket és boka-kar indexeket nézegetek :D szóval nagyon izgi :D de nagyon jól érzem magam. Mivel nincs mellettem most német, így muszáj beérniük velem, így ha vmit nem értek, mindig visszakérdezek, ezt már kezdik megszokni :D meg a nővérek is lassabban beszélnek hozzám. Mivel a nőgyógyon ott volt Anne, ha vmit nem tudtam ,akkor ahelyett h elmondták volna mégegyszer, inkább neki szóltak.. de egészen jó a kapcsolatom a nővérekkel, meg a dokikkal is. Feltűnően jól értem őket, biztos egyszerűbb is ez a belgyógy szaknyelv, mint a nőgyógy volt, de gondolom mostmár sokkal jobban rááll a fülem is erre a nyomorult nyelvre :)))) Dél és 2 között megyünk ebédelni (amit megintcsak ingyen kapok szigorlóként...) nahát akkor felveszem a tuja pozíciót, és csak vagyok, és tömöm a fejem, és hallgatom mit beszélgetnek. Már nem szomorkodom, hogy ki vagyok rekesztve a társalgásból, inkább jól szórakozom rajtuk :D amúgy az ebédlőben találkoztam már vagy kétszer a nőgyógyos dokikkal, és annyira örültek nekem, mindegyik a nyakamba ugrott és megölelt.. tök lehidaltam. :D nekem nem jött át, hogy ilyen szoros kapcsolat volt köztünk :D mondom, hogy furák ezek :D

Csütörtökön van a professzori nagyvizit, hát a prof az egy tündér bácsika. Elször is annyira király mély hangja van, imádom ha hozzám beszél, vagy csak egyszerüen hallgathatom. És nem Frau Csábónak hív, hanem Melindának… és ez igencsak jól esik. Volt egy betegem, akit nekem kellett referálni a nagyviziten, rögtön ott kezdtünk, aztán onnantól kezdve minden kórteremben kérdezett vmit, ha bandzsít egy néni, akkoris odahív, hogy nah ezt nézze meg Melinda, miez, és jegyezze meg, így néz ki. :D nagyon hasznos volt a vizit, minden betegnél magyaráz vmit!!! Jah és megkért, hogy mielőtt hazamegyek, tartsak egy powerpointos előadást arról, hogy milyen különbségeket találtam a német és a magyar eü. rendszer között :D király…. :D :D ez jó móka lesz :D

Tegnap ultrahangozott és lementem bambulni. 5 perc sem telt el, felállt és mondja,  hogy üljek a helyére. Kezembe nyomott egy tűt meg két fecskendőt meg két gumikesztyűt.  Nézek nagyokat, gondolkodom mia francot akar tőlem, mer nem mond ám semmit, csak vigyorog :D felülteti a nénint, ultrahangozza a hátát, körmével bejelöl egy területet, nah akkor leesett, hogy folyadék van a mellhártyák között és mintát kell belőle venni. Aztán mondja, szúrjak. :D Gondoltam, jóvan hát lesz ami lesz, végülis ott áll mellettem a prof, csak nem ölöm meg a nénit. Szal szúrtam, és leszívtam. :DDDD aztán még hasvize is volt a néninek, nah abból is ugyanígy szúrtam, szívtam.. :DDDD erre aszongya mosolyogva a doki, legközelebb egyedül csinálom. Király :D

Szóval tényleg elég jól érzem magam, sokat tanulok, és viszonylag jól megy a betegfelvétel is németül. Persze sokszor bénázok, és csak bambul rám a beteg, hogy most akkor mit akarok kérdezni :D mondjuk nem értem ilyenkor, hogy vajon az akcentusom a baj, vagy rossz szót használok, vagy a nyelvtanom ennyire borzasztó :D de már elhatároztam, hogy minden betegfelvétel után kikérdezem a betegeket, hogy mennyire értettek, vagy mit gondolnak, mitől lenne jobb.

Egyébként ma van a szabadnapom. Voltam bringázni, meg főztem. Elvagyok. Holnap találkozom a magyarokkal, szóval nem vagyok egyedül. Jah és vettem a könyvtárban 2009-es Heroldot 4 euroért... (ez egy belgyógyászat könyv) ami igencsak feldobta a napomat :D tudom, hogy bénaság, de apró örömök az életben … :D

Remélem megint sokan olvastok majd, igyekszem minél gyakrabban jelentkezni!

pussssz :*