Mielőtt a kedves olvasó a címből fakadóan elkezdene valami Bibliába illő betlehemi jelenetről fantáziálni, előre kell bocsátanom, hogy a két dolog között időben majdnem pontosan egy hét telt el, tulajdonképpen keretezik azt időintervallumot, amíg nem írtam. Igen, bocsánat az egy hétért!
Múlt hét pénteken ott hagytam abba, hogy megyek a Weihnachtsmarktra, vagyis a karácsonyi vásárra forraltborozni. Kb egy hónappal karácsony előtt Münster egész belvárosa karácsonyi vásárrá alakul, de pontosan 5 pontba csoportosulnak a bódék és árulnak mindenféle giccses marhaságot, amit otthon is. Mondjuk 5 féle kaja szaga keveredik a levegőben, <----- BRATWURST (virsli...), sültkrumpli, hamburger, sültgesztenye és cukrozott, karamellizált alma és egyéb gyümölcsök. Meg persze az elmaradhatatlan forraltbor. Megmondom őszintén nem vagyok nagyon híve az ilyen jellegű cirkusznak, de tekintve hogy múlhét pénteken nyitották meg a karácsonyi vásárt, gondoltuk egyszer kimegyünk, a hangulat miatt. Én mondjuk már elég hamar felhúztam magam a tömeg miatt, meg azon, hogy emberek képesek 3 euróért megvenni egy marék sültkrumpit :D amit aztán tölcsérbecsavart papírból pálcikával megesznek...
Aztán addig kódorogtunk, meg szidtam a bratwurstot, hogy a végén én is ettem egyet :DDDD Csak fikáztam fikáztam hogy hogy lehet ezt megenni, mire egyszercsak ellenállhatatlan vágy fogott el, és muszáj volt egyet ennem :DDDD aztán még ittunk egy forraltbort és hazamentünk :DHétvégén igyekeztem magam kipihenni, sokat aludni, de mellette tanulni is. Szombaton este összejöttünk megint a magyarokkal kicsit dumálgatni, már alig vártam, erre 15 perce sem beszélgetünk, betoppan egy amcsi gyerek.. szóval lényegében angolul társalogtunk egész este, annyira nem repestem az örömtől, mert kb napok óta ezt vártam. De végülis jól szórakoztunk, és jókedvűen mentem haza, és nem mert italoztunk, mert kivételesen nem ittunk :D
Ebéd után hazaengedtek minket, szóval a nap további részében csak aludtam és igyekeztem minden boszorkányságom bevetni, hogy elkerüljem a betegséget.
Viszont sajnos kedden kitört a kór. Már a bringán éreztem, hogy úgy leesnék minden percben. 2 órán át bírtam a kórházban, de csak kivirágzott az orcám szal mértem egy lázat,... 38,2 szal sürgősen hazaküldtem magam. Onnantól kezdve csütörtök délutánig folyton feküdtem, aludtam, toltam a vitamint, gyümölcsöt, teát, fokhagymát, Jeri hozott nekem gránátalmát, ami szerintem egy csodaszer... gyakorlatilag 2 nap alatt kilábaltam az egész betegségből, bár azért még köhögök, meg kicsit náthás vagyok, de ez már nem zavarja a mindennapi teendőimet. Szóval ezért sem jelentkeztem eddig.
Csütörtökön délután mentem melóba, mert megint bevállaltam az éjszakai ügyeletet, mondván hogy én nem tágítok a szüléstől, és igenis akarok egyet HD-ban! Egy Anne nevű rezidenssel voltam, vele is már egész jó viszonyban vagyunk, többször voltam vele műtőben, meg osztályon is, és ő is nagyon kedves. A szülőszoba meg volt pakolva, 3 idő előtti burokrepedésünk volt, szóval kb 100% volt, hogy valaki pottyant egy törpét az éjszaka folyamán. Amúgy nem volt SEMMI! :D tévéztünk este 7től, aztán elmentünk aludni, de ezúttal ravaszabb voltam és bebiztosítottam magam, megadtam a 4jegyű hívómat a szülésznőnek is, akivel előtte jól összehaverkodtam, és mondtam neki, hogy ha beindul a szülés, akkor mindenképp hívjon fel engem is!
Amiket most írni fogok, azok lehet kicsit nevetségesen fognak hangzani, de nagyon agy hatással volt rám ezaz egész szülés-mizéria :)
Annyira izgatott voltam, hogy nem tudtam elaludni :DDD kb éjfélig sudokuztam a telómon, aztán szerintem 20 percre beszunyáltam, mire fél egykor csörög a telóm!!! Indul a buli!
Szerintem nem lesznek véres részletek, szóval mindenki továbbolvashatja :)
A nőcinek elég gyenge tolófájásai voltak, szal jó egy órán át tartott mire kiküzdötte a csöpséget. Hú de hát én teljesen odáig voltam, állandóan azon kaptam magam, hogy együtt lélegzek vele :DDD a szülésznőnek elég nagy szerepe van a szülés levezetésében, majdhogynem nagyobb, mint a dokinak. Ő beszélt folyton a nőhöz, nevezzük nevén, Aliciához, és annyira megnyugtató és biztonságot adó hangja volt, hogy szerintem nekem is megindult a méhem a szavaira :DDDDD és annyira koncentráltam miket mond, hogy mondom, kb együtt nyomtam Aliciával :DD én támasztottam az egyik lábát, a szülésznő a másikat, míg Anne felmászott a feje fölé, és fölülről nyomta a pocakot, hogy gyorsabban kisegítse a kölköt. Ez a szoborcsoport megért volna egy fotót, de hát sajna nem volt aki megtegye. Annyira megható dolog volt, ahogy megjelent a kis buksija, aztán kifordult a fejecskéje, és hupsz 1:25kor kicsusszant Ilayda Viktoria Özkan, 3300g, 50 cm, 35 cm fejkörfogat. Komolyan megkönnyeztem!! nah persze nem ezeket a tankönyvbe illő adatokat, hanem hogy egyszer csak megjelent egy húsvér bébi, aztán már csak ott figyelt anyuci hasán. És nem bírtam leszedni az arcomról a vigyort vagy 2 órán át. Azt gondoltam a születés a világ legundorítóbb dolga, de valahogy mégsem az. :D Annak ellenére, hogy mindeféle színű folyadék és szilárd halmazállapotú dolog megjelenik a különböző kijáratokon, valahogy mégis annyira szép az egész! Ahogy mindenki együttműködik azért, hogy az a kicsi törpe végre napvilágot lásson. Az apuka is benn volt és végig fogta Alicia kezét, meg legyezte párnával, meg bíztatta, szóval azt kell hogy mondjam, hogy mostmár nem zárkózom el teljesen és talán egyszer énis bevállalok egy ilyet. :D
Amúgy az apuka török volt, az anyuka meg orosz :D a szülésznő fél thai, az aszisztens orvos ugye német, végül megjelent a román főorvos, plusz ugye én a kis magyarka..de mindenki németül karattyolt. jó kis multikulti :DDD
Ezután még vettem a maradék 2 szülésre várakozó kismamától vért, és elmentem aludni. De egyszerüen nem birtam elaludni!!! :DDD annyira örültem, hogy ennek az egésznek a részese lehettem, hogy csak forgolódtam a vigyorral a búrámon és nem fértem el magamtól az ágyban :DDDD
Szóval asszem sosem fogom elfelejteni ezt a kis névnapi orosz-török babát! és örülök, hogy múlthéten lemaradtam a másikról, mert így még különlegesebb volt az első szülésem :D
Most viszont elkezdek tanulni, mert a profok ugyis azt kérik majd hogy soroljam fel a petefészektumorok fajtáit...
Jah meg még annyit, hogy köszönöm, hogy ennyien gondoltatok rám nevem napján! :*
