11.11.11

szép jó estét!
no, előrebocsátom, h ma nem lesz kép. bocsi, de nem volt ma semmi időm...
megint be voltam írva egész napra a műtőbe, és enyhén szólva padlóra küldött ezaz egésznapos macera, olyannyira hogy kicsit ki is buktam, nah de menjünk szép sorjában.

szokásos reggeli borzalom.. én ezt nem értem, tegnap már fél 9kor aludtam!!!! és igy sem bírtam 6kor felkelni. szerintem egyszerüen nem vagyok életképes,reggel 6 és 9 között...

mint ahogy írtam, ma be voltam osztva asszisztálni egész napra a műtőbe. most lesz pár műtős leírás, de nem szadizok, szóval azis olvashatja aki ókádik az ilyentől. az első műtét egy laparoszkópos adnexectómia (méhfüggelékek eltávolítás, a laparoszkópia az meg ilyen minimálisan megterhelő műtét, 3 kis vágáson át betolnak "botokat" meg kamerát és monitoron keresztül nézve, a botokkal operálnak, nem kell megnyitni az egész hasikát, kevésbé megterhelő) volt Dr Stamatelos-szal, nah ő a görög orvos :D de ez egy tünemény, meg nagyon jópofa, csomót viccelődik. persze halálra szekált az anatómiával, hol milyen erekre kell figyelni.. hol mi fut blabla, mondjuk tippelgettem megint összevissza, próbáltam logikusan végiggondolni, szal azért nagyjából eltalálgattam amiket akart. mondjuk a "mi töténik ha átvágja az xy artériát - vérzik " kérdés-válasz az nem volt túl megterhelő :DDD ami tökjó volt, hogy én varrhattam össze a 3 kis nyílást, ami maradt, és egész jól sikerültek, persze írtó lassú voltam :D mondjuk egy öltés elég béna lett, azt újra kellett varrnom...de sebaj, hát gyakorolni kell..

a nap további részében a főnökkel Prof Muhs-szal, meg egy rezidenssel, Sarahval operáltunk. Sarah nagyon nagyon segítőkész és rengeteget tanított, meg mindent magyarázott. Vele nagyon jó volt dolgozni! de ez a főmufti, hát elég fura. ez az aki Pécsen vmit csinált, vagy sokat jár oda ilye-olyan ok miatt és a Csernus haverja, nah madarat tolláról.. :DDD először volt egy reoperáció, mert sebgyógyulási zavara volt egy nőcinek mellműtét után, nah aközben hozzámszól a doki, hogy ugyanmár szóljak a mittom melyik nővérnek, és kérdezzem már meg tőle hogy van e vmi fényképük a nő melléről...hát 2 másodpercig álltam és valószinüleg rendkívül értetlenül bámultam rá, tekintve hogy már miután kimondta a nővér nevét elfelejtettem, és gőzöm nem volt ki az hol találom, hogy szóljak neki... mire ő észrevette hogy ez nekem igencsak gondot okoz, pofákat vágott és megkért egy nővért, hogy csinálja meg. ő meg persze fogta a telefont, és felhivta a nővért... jó hát akkorse vágjon pofákat má...nem lehet mindenkinek ez ennyire egyértelmű ... jó lenne ha az agyban tudatosítaná, hogy nem német anyanyelvű vagyok, és csak azért mert értem amiket mondd még nem jelenti azt, hogy egyenértékű vagyok egy német aggyal...

ezután volt két mellműtét, mindkettő néninek mellrákja volt. az elsőnél kemotherápia után voltunk és kb nem volt tumorszövet, annyira jól reagált a kemora. ott egy csomót kellett várni, mert csináltak intraoperatív szövettant, meg ultrahangot, de végül nem találtak mikroszkóposan se tumorszövetet szal nem kellett eltávolítani a mellét. ekkor egész barátságos votl mégt a doki, egész sokat beszélt hozzám, kérdezgetett mnidenfélét Pécsről, én meg nyugodtan aládolgoztam, egész jól kitalálgattam, hogy segitsek neki, mit tartsak mit ne, hova nyúljak hova ne. nem volt gond.
de aztán jött a második nénike, akinek sajnos rosszindulatú melldaganata volt, és el kellett távolítani az egyik mellét. hát az nem volt olyan fincsi műtét, azzal elektromos cuccal ahogy pörkölték a zsírt, fujj basszus de bűz volt, meg már vagy délután fél 3 volt, és alig álltam a lábamon. a műtét közben a doki véletlenül átvágott egy elég jókis artériát, spriccelt is rendesen... nah onnantól kezdve bekattant ... sikerült ugyan ellátnia, de mikor egyesíteni kellett a sebszéleket, akkor nagyon szerencsétlenkedett, mert a hónalj hátsó vonalától kellett varrni egészen a szegycsont közepéig, és nem fért hozzá rendesen, meg elég nagydarab zsíros nénike volt. folyton próbáltam neki segíteni, hogy jobban kézreálljon neki, de egyszercsak kitört belőle, hogy csináljak már vmit, és kb a műtét alatt 4szer mondta: SIE SIND BALD EINE  äRZTIN!...NICHT NUR GUCKEN, MITARBEITEN... (nemsokára orvos lesz, ne csak nézze, csinálja!)... és hogy találjam ki a gondolatait, és segítsek neki... máskor bezzeg aszongya, csak azt csináljam , amit mond. mondtam neki, hogy sajnálom és elnézést kérek, de nemtudom mit kéne csinálnom, folyton azt lesem hol tudnék a keze alá dolgozni, de nincs akkor tapasztalatom hogy magamtól ezeket kitaláljam és bármit mond megcsinálom, de ne várja hogy alig hogy idejöttem, és elkezdtem a gyakorlatom már mindent kisujjból vágok, nem így születtem, meg kell ezeket a dolgokat tanulnom. erre a monológra rámnézett, elmosolyodott és mondta, hogy nem baj, és nem kell elnézést kérnem, látja hogy igyekszem. ...  de komolyan majdnem elsírtam magam... jah meg azt nemis meséltem hogy a műtét előtt kérdezte, hogy bevezettem e már DK-t??? nézek hogy hee?? nemtom miaz.. jóvan dauerkatéter, vagyis nah ilyen ideiglenes katéter, mondom jah már egyszer csináltam nőben és kétszer férfi betegnél, erre ilyen hülye hanglejtéssel válaszol, hogy ilyen sokszor?? mondom neki ennyiszer volt rá alkalmam, erre ő, aber BALD SIND SIE EINE äRZTIN!!.. jahj hát komolyan orron át megkatétereztem volna, úgy felhúz ezzel a mondattal... úgyhogy én katétereztem, onnantól kezdve a műtéteknél... jee..

meg amúgy egésznap rohangásztam, minden beteget nekem kellett pozícionálni a műtéthez, minden műtéthez bemosakodni, persze a rohadt kesztyűt egyetlen egyszer sikerült csak elsőre felvennem.. az aszisztensnővér meg állandóan kiröhög emiatt, hát azis komolyan röhögjön már máson... meg aztán a műtét után elrendezni, bekészíteni az osztályos ágyat, segiteni az anesztesnek áthelyezni, komolyan egésznap megint csak futkostam. még jó hogy Sarahval felrendeltük az ebédet a műtős konyhába, és a nap folyamán kb volt 15 percünk hogy betoljuk az ebédet, én minden szabad másodperceb rárapadtam a csapra hogy igyak, de hát ez egy agyrém. és mindehhez egész nap, amióta felkeltem szédülök, még mostis. nemtom mi lelt.

a nap végén már nem akartam több szappant meg kézfertőtlenítőt meg gumikesztyűt látni, fél 5ig voltunk a műtőben...aztán elindultam hazafele de minimum 10 percig nyitott szájjal tekertem , hogy végre kiszellőzzön a szám, hisz egésznap maszk volt rajtam, és a hajhálót meg még mindig érzem a fejemen.. vettem kaját, és beugrottam Jerihez, mert 6ig dolgozott a könyvtárban, nah és ott aztán végülis férfiasan megvallva elsirtam magam, 2 percre... de jól esett.. azóta jól vagyok.. kicsit belegondoltam, milyen iszonyat durva hajtás ezaz egész..és én ezt nem akarom, nem akarok ennyit küzdeni!!! így is h elég jól beszélem a nyelvet, rettentően megterhelő, állandóan figyelni, hogy mikor beszélnek hozzám, mire kell reagálnom..stb..  és borzasztó érzés amikor tudom, hogy hülyének néznek... pedig nem vagyok az.  és utálom ezt a dumát, hogy mingyá orvos leszek.. és akkor mivan????? tudom sajnálom mindazon dokikat, akik egész egyetem alatt minden szabadidejüket a kórházban töltötték, semmi egyebet azontúl nem csináltak, hát gratula hogy ugy lkezdtek el dolgozni, hogy mindent tudtak. szerintem az egyetem arra való h elméletben megtanuljunk mindent, itt  a hatodév, hogy kicsit ismerkedjünk a dolgokkal, és majd úgyis ott az egész élet hogy a gyakorlati részt elsajátítsam. ezaz én véleményem, és nem kívánom máshogy csinálni.

jah és persze bennehagytam a műtősszerkó zsebében a fülbevalómat, és csak itthon vettem észre, már valszeg mossák... hurrá :((((

nagyon elfáradtam a héten. remélem , hogy ebbe bele lehet jönni. máris rengeteget tanultam, és tudom hogy az előttem álló 5 hónapban még nagyon sok minden lesz, és össze kell szednem magam, és nem szabad feladni az egészet, és igenis küzdeni kell és ki kell birnom hogy egy idiótának néznek sokszor... remélem pár év múlva majd csak röhögök az egészen, h mekkora lúzer voltam. de mások is megcsinálták már, rengeteg itt a külföldi orvos, és biztos nem perfekt némettel kezdték az egészet, szal van remény... :))) és ugyis végigcsinálom és lenyomom ezeket a fricceket!

szal lényeg hogy behaltam, és alig várom hogy belezuhanjak az ágyba és holnap délig aludjak...

bocs ha kicsit túl lelkizősre sikeredett, ez egy ilyen nap volt.
szép hétvégét mindenkinek!!!
:*