Éjjeli őrjárat ala Melkóci :)

Heyhó!
Mint ahogy azt már eddig is megtapasztalhattuk, elég hullámzó a hangulatom. Ha van egy pár jó napom, akkor esténként mindig eszembe jut, hogy na h vajon mikor jön a lejtő. ..
A hétfői viszonylag rendezett nap után kedden kb kibelezve jöttem haza.. :( Anne-val megint el voltunk árasztva vérrel, ami persze nem gond, már tényleg nagyon jól megy, és örülök hogy itt ennyi lehetőségem van a gyakorlásra! Odaszegődtem az egyik rezidenshez, Sandra-hoz (asszem korábban elírtam a nevét, és Sarah-ként emlegettem..:)), egész nap a betegfelvételen volt, szóval ott segítettem. Viszont ami kiakasztott, engem is Anne-t is, hogy olyanszinten mellőznek minket a társaságból, hogy az már tényleg rosszul esik. Ha kell vért venni, vagy vénát biztosítani, vagy lemenni az alagsorba nyomtató papírért.. akkor persze jók vagyunk és akkor megy ezerrel a mosolygás meg a kedveskedés, de ha pl az orvosiban vagyunk benn a rezidensekkel (akik 1-2 évvel idősebbek nálunk), és teszem azt arról beszélgetnek, hogy ki hova jár sportolni, vagy milyen filmet nézett meg tegnap, akkor már full ki vagyunk rekesztve.. Ha beszállunk a beszélgetésbe, pl kérdezek valamit, akkor meg sem hallják.. és NEM VÁLASZOLNAK... és ezek nem egyszeri esetek hanem folyton ez megy.. Mert nyilván az orvosi társalgásba nem szólunk bele, közöm nincs hozzá, nem is érdekel. Meg a főorvosok magánbeszélgetésébe se érzem, hogy helyem van, de az hogy még a 3 hete ott dolgozó rezidens is ennyire felsőbbrendűnek tartja magát, hát ez azért kicsit rosszul esik. Eleinte azt hittem, ezt csak velem csinálják, merthogy azt hiszik nem megy a nyelv. De ugyanezt játsszák Anne-val meg a szigorló sráccal is.. És kedden valahogy elért ez az egész a csúcspontra, nálam is és Anne-nál is. Nem akarom, hogy barátkozzanak velem, pont nem érdekel, de legalább emberi beszélgetéseket lehetne velünk folytatni, és esetleg lehetne nekünk válaszolni...hamár annyit segítünk nekik.. Mert tulajdonképpen az orvosok dolgait vesszük magunkra, mert itt a vért nem a nővérek veszik, mint azt már korábban írtam...
Szóval elég szar passzban mentem hazafele, mondjuk az egy kicsit felvidított, hogy szépen sütött a nap, és találtam egy rövidebb utat ami csak 15 perc :) és szebb is :) Hazaérve bealudtam vagy 2 órára, aztán elmentem futni, hogy kiadjam a dühöm.

Este megint találkoztunk Vítával és jól kidumáltuk újfent a fricceket, és ez ezúttal  is helyretett. Hiába, az anyanyelven való szidalmazás mindennél többet ér :D
Szóval végülis úgy néz ki kezdenek kialakulni a megküzdési módszereim, magyarul káromkodva futás.. :DDDD


Szerdán megint tanulós napom volt, és most szó szerint kell érteni. Elkezdtem készülni a vizsgára, tekintve, hogy a hétvégéket leszámítva nem nagyon lesz időm, és őszintén szólva a hétvégéimet sem erre akarom szánni :D szóval inkább kihasználom ezeket a tanulós napokat.
Szerda este még voltam úszni is, mert annyit ültem egész nap, hogy ráfért a hátamra egy kis lazulás. Már 2 éve is kiakadtam arra, hogy h úsznak ezek itt... és ez azóta sem változott. Ha 40 ember van a 8-sávos medencében, akkoris mindenki azt hiszi, hogy van elég hely ahhoz, hogy egy sávban oda-vissza ússzon.. Itt senki nem hallott arról, hogy esetleg köröket ússzanak...szal nemhogy párszor oldalbarúgtak, a szememen is eltalált egyszer egy nyomorék..nah mindegy, azért leúsztam azt amit akartam.
Éjfél után feküdtem csak le, próbáltam még tanulni, amíg birtam.

Csütörtökön megint nem kellett korán kelni, mert kiderült, hogy mehetünk ügyelni is, ami itt 16 órát jelent, délután fél 4től másnap reggelig. És mivel így nagyobb esély van arra, hogy segíthessünk egy-egy szülésnél, plusz nekem nagyon csábító, hogy nem kell reggel szenvednem, és ezenkívül másnap ugye szintén szabadnap, persze hogy bevállaltam.

Sandraval voltam ügyeletben, és minden nagyon jól ment. Rengeteg dolog volt, és beleadtam mindent, mindenben segítettem neki, akármit kért tőlem. Ha 10 vénás kanült nem raktam be, meg 15 vért nem vettem le, akkor egyet sem.. este 10től már csak egy nővér van az osztályon, szóval a központi laborba is én futkoztam a sürgős vérekkel. Egy hercegnőtől is vettem vért, Prinzessin zu Salm a neve :DD mert hogy ilyen beteg is van..
3 nő érkezett éjszaka, hogy elfolyt a magzatvizük, plusz egy másik terhesnek meg elég gyanús CTG-lelete volt és majdhogynem meg kellett császározni, de végül rendeződött a baba szívműködése, és a főorvos azt mondta telefonon, egyelőre csak monitorizáljuk tovább. Ahogy az 5 perces szüneteimben lézengtem a kórházban, csináltam pár képet. Olyan brutál karácsonyi dekoráció van... Múltkor láttam ilyen koszorúkat a városban a boltokban 125 euroért, és mondtam is Jerinek, hogy ki lehet aza vadállat, aki megvesz ennyiér egy ilyen csicsás hatalmas giccset. Hát nem gondolotam, hogy kérdésemre a kórházban találom majd meg a választ. :)

Még ezt a jakuzzis szülőszobát meg akartam mutatni... Így talán lenne kedvem hozzá :DDDD

Volt egy kis időnk is enni, meg teázni. (itt csak megmutatnám, hogy milyen teásfilter készlet van az osztályos konyhán... :D..) Sandra nagyon kedves volt, meg mindent magyarázott. Én kávét főztem neki, vizet hoztam, tök jó fej voltam. :) Azt mondta, hogy amikor PJ-os volt, ő is ilyen volt, és hogy én vagyok az első aki kávét főzött neki, meg nem idegesítően segíti a munkáját. Amikor ezt elmondta, tök örültem a fejemnek.. mégis az ügyelet végén majdnem sirva fakadtam....

Hajnali kettőkor elmentünk aludni, mert végeztünk minden teendővel, de megbeszéltük, hogy ha bármi van, felhiv (mert ugye van nekem is 4jegyű hívószámom..).. Amúgy ha nincs semmi, 7kor menjek a szülőszobára még ellenőrizni a CTG-ket. Már hatkor felébredtem, mert kicsit hideg volt a tárgyalóban, ahol aludtam :D mivel azonban Sandra nem hívott, szépen lassan készülődtem össze, és 6:45 körül mentem csak a szülőszobára, ahol Sandra szüléshez beöltözve adminisztrált. Amint meglátott, közölte velem, hogy most nagyon fogom utálni, de elfelejtett szólni, 5 perce lett vége a szülésnek, ami 6:15-kor indult. Azt mondta, hogy hirtelen jött az egész, nem volt ideje... de közben kiderült, hogy már 2után is többször felhívták hogy erősödnek a fájások, és gyanús a CTG és indítani kéne a szülést.. nem tudom elképzelni, hogy 10 másodpercnél továbbtart bepötyögni h 5592 és beleszólni, hogy Hé Meli gyere a szülőszobára... Megmondom teljesen őszintén, hogy nagyon nagyot csalódtam és rettenetesen rosszulesett, hogy elfelejtett.. hogy elfelejtette hogy ott vagyok, mikor egész addig minden szar melóját átvettem, és mindenben csak segitettem. És az elején mondtam neki, hogy azért jövök ügyeletbe, mert szeretnék szülést látni... Ezután persze 1 perccel szól, fülig érő mosollyal, nyájasan, hogy ugye megcsinálok a vénát... mert megy a beteg műtétre.. Mondom persze basszus, erre jó vagyok... Be is mentem a beteghez, hülye kis idióta fiatal liba volt, aki mindenér rinyált .. megmutatta hova szabad neki kanült berakni, jóvan mondom jó az. Persze majdhogynem ordított, mikor megszúrtam, és közölte velem, hogy ezt még meg kellene tanulnom, mert rettentő fájdalmat okoztam neki. Mondtam neki, hogy ha feltalálnak olyan kanült, amit tű nélkül, szúrás nélkül lehet bevezetni, akkor majd fájdalmatlan lesz. Aztán mikor végeztem, mondtam neki, hogy sok sikert a műtéthez, és remélem hogy hamar felépül, erre odaböfögi hogy ezt ne neki modjam, hanem a sebésznek. Komolyan, még örültem is hogy úgy fájt neki... paraszt.. így legyen az ember reggel 7kor kedves.
5 perccel az átadó előtt még lerohant egy nővér, hogy kéne venni egy sürgős vért, jóvan.. a beteg csak fontosabb mint a hülye átadó (ügyeletváltás). És szerencsére az a nő volt, akitől már este is vettem, és nagyon nagyon kedves volt, már este is beszélgettünk, kérdezgetett Magyarországról. És a végén mondta, hogy ezentúl mindig engem fog kérni vérvételnél, mert nem is érezte... tényleg nagyon rendes volt, és ő mentett meg attól, hogy sirva fakadjak..
Persze késve érkeztem az átadóra, és a prof olyan villámokat szórt felém, de Sandra nem birta volna ám mondani, hogy még kanülözök meg vérezek...pedig tudta nagyon jól, hiszen helyette csináltam..

Nah mindegy, utána fogtam  maga és felszívódtam. Nem az bánt hogy a hülye szülést nem láttam, hanem hogy nem igaz hogy nem lehet kicsit máshogy kezelni. Ezzel az időnkénti nyájaskodással, meg kedvességgel mindig átvernek, újra és újra elhiszem, hogy számít valamit hogy ott vagyok.. de aztán amint nincs hasznuk belőlem, félre vagyok dobva mint egy szaros alsógatya, és akár pucéran is rohangászhatnék, az sem érdekelne senkit.  És mindig olyan mérges vagyok magamra, hogy hagyom hogy az udvariasságból adódó kedvességükkel lekenyerezzenek, és utána meg arccal csapódok a padlóra. Otthon legalább mindenki egy paraszt a kórházban, és ha valakitől kedvességet kapsz, akkor az nagyrészt őszinte.. de nincs ez a hullámzás, meg kötélen rángatás. Asszem túlértékelem a kedvességüket, amiatt hogy otthon ez ritka.. De hát ezt is meg kell tanulni. Ez nem egy őszinte érdeklődés a másik iránt, hanem egy tanult udvariasság.. mindenesetre majd hnap megint elmegyek futni, hogy még véletlenül se maradjon bennem keserűség.

Délelőtt még aludtam egy jót, aztán azóta hogy itt vagyok először főztem :D rukkolás cukkinis földimogyorós tésztát .. nem akarom magam fényezni... :DDD de elég jó lett :D
Most viszont tanulok még kicsit ,mert este megyünk karácsonyi vásárba forraltborozni :)
puszik :*

Melkoo például kivérezteti a nénit :D

Szépjóestét!

Kicsit zűrösek a napjaim, és sajnos mostmár nem jutok el minden nap oda, hogy írjak. De azért igyekszem minél gyakrabban! :)
A pénteki napom elég gyorsan eltelt, rengeteg dolog volt. Anne-nak tanulósnapja volt, szóval tök egyedül voltam egész nap. A vizit után rámsóztak három branült, amiből kettőt probléma nélkül beraktam, de a harmadik nénikénél alig találtam szúrható vénát. A harmadik próbálkozásra aztán sikerült, de miután bennvolt a branül, az a műanyag kis cuccot amit ideiglenesen bele kell csavarni, hogy ne folyjon ki a vér amíg rá nem kötik az infúziót, ügyetlen módra leejtettem, szóval újat kellett kibontanom, de addig meg hiába szorítottam el, kicsit lecsapoltam a nénikét :D és szegénynek jókis vérfoltot produkáltam a ruhájára... :( de nagyon aranyos volt, mondta, hogy örül hogy legalább sikerült, mert már a nővérek agyonszúrkodták, de nem tudtak neki vénát biztosítani, szóval azér mégiscsak büszke voltam magamra egy picit. :) aztán kerestem neki új hálóinget, átöltöztettem meg kimostam a vérfoltot hogy eltüntessem a bizonyítékokat :D miközben öltöztettem, bejött egy nővér, és mikor meglátta, hogy öltöztetem, tök ledöbbent, és kérdezte hogy ugye külföldi vagyok :) mert ilyet egy német nem csinál, mert ez a nővérek dolga. De nagyon kedves volt és vagy hatszor megköszönte hogy átöltöztettem és nem hagytam ott úgy vérfoltosan :).
Aztán megint rohangásztam mindenféle orvosokat követve, varratokat kellet eltávolítanom ,meg drént kihúzni, meg olyan kapcsokat kiszedni. Aztán az egyik dokinéni magával vitt egy záróvizsgálatra, és mondta, hogy akkor ezt most én csinálom :)) Persze végi ott állt mellettem, de én ultrahangozhattam, és utána nekem kellett felvilágosítani az anyukát a gyermekágyi időszakról. Annyira jófej volt az anyuka, tök türelmes volt, míg összeszedtem a mondatokat, és a végén meg is dicsért. Meg a dokinéni is baromi kedves volt, és elégedett. Szóval tökre örültem neki, hogy sikerült!!! És végülis annyira nemis izgultam :)
Ebéd után kérdezi tőlem az egyik doki, hogy miért nincsenek még kész a laborok, szaladjak már el a nővérszobába és nézzek utána... nah hát a kémcsövek még szűzen ott figyelnek a nővérpulton, senkitől sem vettek még vért..délután kettőkor... elvileg ez úgy szokott lenni, hogy ha nővérek nem tudnak vért venni (!), akkor szólnak nekünk, megkérnek hogy segítsünk be.. de aznap ez vhogy elmaradt, szóval kettőkor még véreztem.. az egész osztályon.. király.
Utána csináltunk egy végstádiumú mellrákos néninél, Frau Debus-nél pleurodesist (oldott hintőport vezetnek be a mellhártyarétegek közé, így azok összetapadnak, és így pl. megakadályozható, hogy mellhártyarésben folyadék gyűljön fel- ezt azért csináltuk, mert a néninek már nagyon súlyos áttéte volt a mellkasfalban, és eléggé gyűlt a folyadék..). Ez fél 4kor volt, és utána jött az átadó, ahova 10 perc múlva bejött az egyik doki, és közölte, hogy Frau Debus meghalt.. :(((( jó hát nyílván jobb ez így neki, már nagyon rosszul volt, és tényleg lehetett rá számítani. Csak eléggé kirázott a hideg, hogy 10 perce még ott voltunk nála, és fogtam a kezét... :((( ilyen az élet..

Szombaton, mint már korábban említettem, egésznapos nőgyógy konferencia volt, mert a klinika 50 éves fennállását ünnepli. Persez nekünk is kötelező volt a megjelenés... reggel 8tól, este 6-ig... :( nem volt annyira szörnyű, meg volt jó kaja, de volt egy-két előadás ahol már fel akartam magam kötni... kettéállt az agyam ettől a tömény német ömlengéstől, és alig vártam, hogy más este legyen, ugyanis este találkoztam münsteri magyarokkal :))) még sosem vágytam ennyire az anyanyelvemre! tök jól éreztem magam, 5en voltunk és hajnali fél 4ig mulattunk! tényleg nagyon jó volt!

Vasárnap nem csináltam semmit, próbáltam magam kipihenni, több kevesebb sikerrel, kb egész nap aludtam :D
Ma is elég pörgős nap volt, bár volt azért egykét lazább félóra, amikor nagyon jókat beszélgettünk Anne-val. Már szombaton összebarátkoztunk annyira, hogy a végén megölelt :) . Nagyon kedves lány, és tényleg mérhetetlenül sokat segít nekem! Ma megis ultrahangoztuk egymást :D micsoda intim kapcsolat, mi?  :DDDD
Ja és hát még nem is mondtam, hogy ma felavattam a kórházi telefonom, fel kellett hívnom egy másik kórházat, hogy faxoljanak át egy radiológiai leletet ... :DDDD volt egy-két rész amikor halvány lila gőzöm enm volt, mi a francról karattyolnak a vonal túlsó oldalán, de végülis elintéztem és megjött a fax is :DDD
juhuuuuuuuuuuu :DDDD

nah most viszont hulla fáradt vagyok és még tanulni is kellene, szóval mára ennyit!
és köszönöm mindenkinek a kedves emaileket meg a kommenteket, igyekszem mindenre válaszolni minél hamarabb!!!
csoki :*

remegő térdek no meg aza "német kerék"

Halihó!
Végre van időm kicsit leülni és irogatni. Az elmúlt pár nap elég szoros volt., alig voltam itthon. Asszem hétfőn jelentkeztem utoljára, egész jó hangulatban.  De ahogy ez lenni szokott, egyszer fenn, egyszer lenn.. így a kedd már korántsem telt olyan nyugalomban, mint a hétfő..

Már reggel kiderült, hogy ez nem az én napom. Már majdnem beértem a kórházba, amikor kishíján elgázolt egy autós.. mielőtt befordulok a kórházi bicajparkolóba, van egy jobbkanyar, ahol tőlem balról jöhetnek autók, de van egypár bokor és nem lehet igazán jól látni.. köd volt, énis félig aludtam a biciklin, és az autós meg nem volt kivilágítva .. (7:15kor, még sötét van..), nem vettem észre h ő kanyarodik, ő sem vett észre, Bammmmm!!!. ...megdobta az első kerekem picit, én meg ugrottam egyet hátra és az őrangyalok tartottak, mert két lábra érkeztem.. és bár egy karcolás nélkül megúsztam az egészet, a szivem majd kiugrott és egész nap remegett a térdem. a bicajba lett egy kis 8-as, de már meggyógyult, Jeri elvitte ma szerelőhöz.

Aztán egésznap az osztályon voltam, Anne műtőben, szóval egyedül játszottam pincsikutyát és követtem akit találtam, hogy hasznossá tegyem magam. Halomra vettem a véreket, de kb egésznap rosszul voltam a biciklis sztoritól és látványosan remegett a térdem..még jó h nem a kezem. A nap folyamán egy nővérke is rámtapadt, hogy segítsek neki vért venni... persze úgy csináltam, mint aki már vér-profi :) és tudálékoskodva rásóztam a maradék vérvételt. :)
Egésznap bolondok háza volt, csomó felvétel, megint ide-oda küldözgettek, ezt csináld azt csináld, idehozd ezt a beteget, ezt írd meg, azt vidd vissza.. felét nem értettem annak amit magyaráznak.. dehát ez ilyen.
Ez az egész persze nem lenne gond, örüljek, hogy valamit csinálhatok. Még az egyik főorvos is hozzámszólt, aki mellesleg román, és kérdezgetett Magyarországról. Meglepődtem, ugyanis azontúl, hogy ugráltatnak, kb minden hatodévest levegőnek néznek. És ezt az állapotot sokszor nehéz elviselni, hogy csak állok mint egy nagy rakás szerencsétlenség.. és várok a sípszóra... mondjuk az kicsit rosszul esett, hogy 2 rezidens hívott, hogy menjek velük ebédelni, de az ebédlőben mégsem ültek igazán mellém, hanem az asztalnál tőlem legtávolabb, és egész ebéd közben sutyorogtak egymással, hozzám se szóltak..
Azt hiszem ehhez az egészhez pofa kell, és tűrni kell. Csak sokszor nehéz, hogy egész nap érdemben nem beszélek senkivel.
Ez az egész annyit eredményezett, hogy mire hazaestem, hulla voltam. Itthon meg Jeri egyik hülye haverja fogadott, aki egy pszichopata. Komolyan. Mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül ontja magából a baromságot, és olyan ocsmány dolgokat mondott Magyarországról, hogy alig tudtam tűrtőztetni magam. De nem hagytam annyiban, mondam hogy húzzon haza, és fogja be..de mikor elment, azért kicsordultak a könnyeim. hülye barom...



Tegnap, szerdán, kivettem az első tanulós napomat szóval kicsit megint ki tudtam aludni magam. de azért tanulgattam is. Meg voltam piacon :)

Amit még nem meséltem, hogy még októberben lehetett egyetemi tesire feljelentkezni, van minden amit akarsz. De sajna hamar beteltek a helyek, így végül kb csak Rhönrad-ra maradt hely. Fogalmam sincs, hogy nevezik ezt magyarul, angolul German wheel, ami annyit tesz, hogy német kerék. Merthogy a német Otto Feick találta fel, és Rhön-ben iratta be, mint sportág valahogy az 1920-as években. Nem tudom, hogy ez a sportág a világban mennyire elterjedt, én még azelőtt soha nem láttam vagy hallottam róla. De nagyon mókásnak tartottam, és ezért akartam kipróbálni. És szerdánként van edzés este szóval tegnap voltunk először. És annyira jóóóóóóóóóó :)))) szerintem látszik a képeken, hogy kell használni, és nem igényel magyarázatot :) nagyon élveztem, marha jó érzés volt amikor már ura voltam a keréknek, és irányítani tudtam! persze baromi félelmetes azért, erősen kell magamat tartani, hogy ne pottyanjak ki miközben átfordulok. Van is kis izomlázam :)))    De naaaaaagyon nagyon jóóóóó!! :)))) alig várom a következő szerdát!!!!

Este még találkoztunk Vítával, aki a nevével ellentétben magyar :D bocsi drága <3 :) ő is a hatodévet csinálja itt Münsterben, csak egy másik kórházban.  Majdnem 4 órán át beszélgettünk, és jól kidumáltuk az összes gyagya németet :)))) Nagyon jó volt végre magyarul pletykálni és tökjó hogy ugyanazokat éljük meg mindketten és úgy érzem hogy nem vagyok egyedül. Rengeteg jókedvet meg erőt adott eza kis pletyó, és annak ellenére, hogy csak 6 órát sikerült utána aludni, ma egész fitt voltam a kórházban.

Mivel éreztem hogy műtős napom lesz (ez be is igazolódott), nem szemüvegben mentem, mert sokszor kicsit bepárásodik a maszk miatt. Annyira éreztem, hogy nem fognak megismerni.. tekintve, hogy eddig csak szemüvegben voltam. A reggel átadó végén rámnéz a prof: "hmm neues Gesicht, wer sind Sie??" (hm új arc, őn kicsoda? ) :DDDDDD annyira röhögtem, mondtam h hello, csak kontaklencse :DDDDD annyira tudtam, hogy így lesz :)))
Amúgy ma nem volt semmi extra, egész nap kb csak laparoszkópos műtétek voltak, meg hiszteroszkópia, meg courettage, mondjuk ezen az utóbbin majdnem rosszul lettem, 82 éves néni, rosszindulatú méhdaganat..kaparás.. ehhh nem volt szép látvány ami kijött, de ezt inkább most nem részletezném...
Elég sokat segítettem, mármint a beteg fektetésnél, meg szállításnál, áthelyezésnél, mostmár egészjól kiismerem magam, mit merre... még a műtősjegyzőkönyvet is én írtam. mondjuk nem volt nagy szám, csak kimásoltam a kórlapból a dolgokat :DDD
aztán 2kor hazaengedtek :)))
egész jó a kedvem, de már fel vagyok készülve arra, hogy hnap esetleg rosszabb lesz. De nembaj. Aztán majd szombaton megint jó lesz :))))
nah megyek vmit enni, de nem a mekibe, igérem :D
:*

(: nyugalom :)

nah de háló!
mindenekelőtt szeretném pótolni a hétvégi történeteket, halálra lustálkodtam magam, annyira lusta voltam , hogy még a falakat se néztem :D nah de azért csináltam egy-két dolgot ám, amellett, hogy mindkét nap délig aludtam kb, jahj de jó is volt :)))
szombaton menzán ettem, mert mint mondtam, nemsok kedvem volt ahhoz hogy főzzek. mégis kellett kicsit háziasszonykodni, mosni, kicsit takarítani, meg bevásárolni. este meg végre elmentem futni!!! a belváros körül van körbe egy ún. promenade, ilyen fasorral szegélyezett bicikli- meg gyalogosút. olyan félóra kb körbefutni. tök friss ott a levegő, mert nincsenek autók, meg nyugi van. nagyon jó volt végre kiszellőztetni a agyam...

vasárnap délután voltunk Jerivel moziban és megnéztük ezt a Freud-os, Jung-os pszichoanalízises filmet, The dangerous method az eredeti címe, elvileg otthon majd csak márciusban fogják játszani, de nem ajánlom senkinek , hogy megnézze. Azt hittem, hogy több köze lesz a tudományos részhez, a pszichiátriához, meg a freudi pszichoanalítikához, de inkább egy szerelmi dráma, nyálas, és ónémetül van :D szal nehéz volt érteni. Meg ez a Keira Knightly, hát nem a kedvenc színésznőm amúgyse, de ebben különösen botrányos arcokat vág, és még a szokásosnál is borzasztóbban vicsorog.. meg szerintem kicsit túljátsza a hisztériás rohamot, kb azt várja az ember hogy egyszercsak farkasemberré válik, vagy szétszakad az arca és előbújik belőle valami élien... nah mindegy, én jókat nevettem rajta. ne nézzétek majd meg... :)))

tehát ez volt a hétvégém, nyugodtan telt, alvósan. jó volt :)

de sajna megint jött a hétfő reggel, a jajgatások ideje. mondjuk komolyan mondom nobelt kéne kapnom azon felfedezésemért, hogyha a télikabátomat veszem fel, akkor kevésbé játszom macskaköves utat, vagyis kevésbé remegek reggelente a bicajon. gratulálok magamnak, hogy erre rájöttem! jó hogy ezért 7.éve az orvosin tanulok...

a mai nap a kórházban nyugalomban telt,reggel volt főorvosi vizit aztán az osztályon voltunk Anne-val egész nap. vért vettem vagy 5-ször, már egyedül :) volt pár postoperativ veseultrahang meg szedegettünk draineket (az ilyen cső izé, amit a műtét végén raknak be és hagynak benn, hogy a még képződő lötyi ki tudjon folyni, és pár nappal a műtét után kell eltávolítani) a nénikből, meg szúrtunk branült, meg kávéztunk :)))) jah meg volt délután emlőtumor konferencia beszélgetés --------> Coesfeld-del. Kb a fél népség alszik... és ki van vetitve két ablak, és ott mutogatják a megbeszélendő páciensek kórlapjait, meg cserélgetik az adatokat, meg a bal felső sarokban van kép a coesfeldi kórház alvó társaságáról... nem figyeltem, mert nagyon unalmas volt... :)

amúgy a nap nagy részében Annet kérdezgetem a német rendszerről, a kórlapokról, a lázlapokról, zárójelentésekről, és csináltam is egy kisebb "gyűjtőmunkát", mert unatkoztam. talán néhányotoknak hasznos lesz.

<----ez az orvosi, itt kontárkodtam ma s fényképezgettem minden lehetséges dolgot :)) amúgy érintőképernyős nyomtató van... jah és egyébként ez egy katolikus kórház, azért a kereszt.
mint már említettem, windows alapú medsoljuk van, úgy hívják, hogy Care Center, és kb így néz ki, ott a felső sorban lévő színes kis ikonokra kell egyszerűen ----->
kattintgatni, hogy elérjük a laborokat, szövettanokat stb. ...egérrel! :)))

<------ azt is írtam már, hogy wordben írják a zárókat (Arztbrief), és szinesben nyomtatják ki.. na hát az meg így néz ki. jó béna...:)

ez meg itt egy kórlap (Akte)
vagy nah, ilyen teljes beteg-akta ------->
van egy fiók ahova szépen be vannak akasztva, szobaszám szerint. és van egy ilyen kis hordozó cucc, amire kb 5-6 aktát, vagy lázlapot lehet felakasztani és mint egy kis táskát lehet a viziten vinni. cukkker :))) azok a sárga fülek elválasztják a különféle vizsgálatokat, fizikális vizsgálat, radiológia, endoszkópia, operációk, laborok, beleegyező nyilatkozatok stb, így nagyon egyszerű mindent benne megtalálni..

<------ ez meg itt egy lázlap (Kurve) amit itt érdekesnek tartottam azok a szines vonalkák jobb alul. nem látszik annyira, de van egy ilyen fém fehér keret, és vagy 10 szines kis papirka, amiket toll hegyével le ill. fel lehet mozgatni. A nővérek így kommunikálnak egymással. Ha valamelyik lázlapba beleírtak vmi fontosat, akkor az adott feladathoz tartozó szinű kis papirkát letolják, és akkor az látszik úgyis hogy csukva van a lázlap, így nem kell mindig mindent átlapozni...(azt nemtom hogy melyik szín mit jelent, de a lényeg, hogy szerintem ötletes dolog)
és végül itt van még egy Melkó, volt időnk ma Anne-val...:))) és igen szemüvegben tolom, mert így okosabbnak nézek ki, meg reggel olyan kicsi a szemem hogy nem fér bele a kontaklencse...:)))

amúgy nagyon jól összebarátkoztunk Anne-val, rengeteget segít nekem, csomó mindent elmagyaráz, és tök szívesen teszi. de azt hiszem szegényke az orvosok agyára megy. kicsit megfigyeltem, hogyan viszonyulnak hozzá. És habár nekem nagyon hasznos, hogy szeret beszélni, meg magyarázni, valószínűleg ez a többi dokinak túl sok. Annyira megsajnáltam ma, mert az osztályvezető főorvosnő beszólt neki, hogy fékezzen le, és ne pattogjon ennyit, és fogja már vissza magát... :((( szegénynek egésznap tök rossz kedve volt, szal röhögtettem :)))) meg próbáltam kicsit megvigasztalni. tényleg megsajnáltam, nem volt fair a dokinő. aztán még egy másik doki is beszólt neki. benn voltunk az orvosiban, és kérdezett egy beteg felől a doki, de senkise tudott róla, Anne meg tudott, és válaszolt, erre beszól neki a doki, hogy ő nem résztvevője  beszélgetésnek :((( szegényke, pedig ő aztán tényleg motivált és a betegekkel is tök ügyes...és vért is azért tudok már zsírul venni, mert szuperül megtanította!  nah mindegy, azért próbáltam felvidítani, úgyhogy végül röhögve mentünk haza :)) és amúgy kiderült, hogy az apja Stuttgartban valami magánklinikán főarc az aneszten..és mondta, hogy biztosan tudna segíteni, minimum egy gyakorlatot elintézni ott... hehe.. mik vannak. most ez véletlen vagy véletlen?????? :)))))

nah és még azis kiderült, hogy minden héten kapunk egy tanulós napot :))) úgyhogy a szerdát kivettem szabinak :DDD juhuuuu! jah de amúgy meg szombaton lesz valami egésznapos hülye konferencia itt Münsterben, ahova kötelező mennünk...de lesz kaja :DDDDD

mivel ma kicsit nyugisabb napom volt, délután elmentem megint a promenade-ra futni :) majd ha egyszer sikerül sötétedés előtt kiérnem, csinálok arról is fotót, hogy el tudjátok képzelni :)
a mai bejegyzés valószínűleg sokatoknak nem túl érdekes, de remélem pár emberkének mégis hasznos lesz egy-egy német állásnál :)
hát akkor ennyi lenne mára :) jóéjt :*

11.11.11

szép jó estét!
no, előrebocsátom, h ma nem lesz kép. bocsi, de nem volt ma semmi időm...
megint be voltam írva egész napra a műtőbe, és enyhén szólva padlóra küldött ezaz egésznapos macera, olyannyira hogy kicsit ki is buktam, nah de menjünk szép sorjában.

szokásos reggeli borzalom.. én ezt nem értem, tegnap már fél 9kor aludtam!!!! és igy sem bírtam 6kor felkelni. szerintem egyszerüen nem vagyok életképes,reggel 6 és 9 között...

mint ahogy írtam, ma be voltam osztva asszisztálni egész napra a műtőbe. most lesz pár műtős leírás, de nem szadizok, szóval azis olvashatja aki ókádik az ilyentől. az első műtét egy laparoszkópos adnexectómia (méhfüggelékek eltávolítás, a laparoszkópia az meg ilyen minimálisan megterhelő műtét, 3 kis vágáson át betolnak "botokat" meg kamerát és monitoron keresztül nézve, a botokkal operálnak, nem kell megnyitni az egész hasikát, kevésbé megterhelő) volt Dr Stamatelos-szal, nah ő a görög orvos :D de ez egy tünemény, meg nagyon jópofa, csomót viccelődik. persze halálra szekált az anatómiával, hol milyen erekre kell figyelni.. hol mi fut blabla, mondjuk tippelgettem megint összevissza, próbáltam logikusan végiggondolni, szal azért nagyjából eltalálgattam amiket akart. mondjuk a "mi töténik ha átvágja az xy artériát - vérzik " kérdés-válasz az nem volt túl megterhelő :DDD ami tökjó volt, hogy én varrhattam össze a 3 kis nyílást, ami maradt, és egész jól sikerültek, persze írtó lassú voltam :D mondjuk egy öltés elég béna lett, azt újra kellett varrnom...de sebaj, hát gyakorolni kell..

a nap további részében a főnökkel Prof Muhs-szal, meg egy rezidenssel, Sarahval operáltunk. Sarah nagyon nagyon segítőkész és rengeteget tanított, meg mindent magyarázott. Vele nagyon jó volt dolgozni! de ez a főmufti, hát elég fura. ez az aki Pécsen vmit csinált, vagy sokat jár oda ilye-olyan ok miatt és a Csernus haverja, nah madarat tolláról.. :DDD először volt egy reoperáció, mert sebgyógyulási zavara volt egy nőcinek mellműtét után, nah aközben hozzámszól a doki, hogy ugyanmár szóljak a mittom melyik nővérnek, és kérdezzem már meg tőle hogy van e vmi fényképük a nő melléről...hát 2 másodpercig álltam és valószinüleg rendkívül értetlenül bámultam rá, tekintve hogy már miután kimondta a nővér nevét elfelejtettem, és gőzöm nem volt ki az hol találom, hogy szóljak neki... mire ő észrevette hogy ez nekem igencsak gondot okoz, pofákat vágott és megkért egy nővért, hogy csinálja meg. ő meg persze fogta a telefont, és felhivta a nővért... jó hát akkorse vágjon pofákat má...nem lehet mindenkinek ez ennyire egyértelmű ... jó lenne ha az agyban tudatosítaná, hogy nem német anyanyelvű vagyok, és csak azért mert értem amiket mondd még nem jelenti azt, hogy egyenértékű vagyok egy német aggyal...

ezután volt két mellműtét, mindkettő néninek mellrákja volt. az elsőnél kemotherápia után voltunk és kb nem volt tumorszövet, annyira jól reagált a kemora. ott egy csomót kellett várni, mert csináltak intraoperatív szövettant, meg ultrahangot, de végül nem találtak mikroszkóposan se tumorszövetet szal nem kellett eltávolítani a mellét. ekkor egész barátságos votl mégt a doki, egész sokat beszélt hozzám, kérdezgetett mnidenfélét Pécsről, én meg nyugodtan aládolgoztam, egész jól kitalálgattam, hogy segitsek neki, mit tartsak mit ne, hova nyúljak hova ne. nem volt gond.
de aztán jött a második nénike, akinek sajnos rosszindulatú melldaganata volt, és el kellett távolítani az egyik mellét. hát az nem volt olyan fincsi műtét, azzal elektromos cuccal ahogy pörkölték a zsírt, fujj basszus de bűz volt, meg már vagy délután fél 3 volt, és alig álltam a lábamon. a műtét közben a doki véletlenül átvágott egy elég jókis artériát, spriccelt is rendesen... nah onnantól kezdve bekattant ... sikerült ugyan ellátnia, de mikor egyesíteni kellett a sebszéleket, akkor nagyon szerencsétlenkedett, mert a hónalj hátsó vonalától kellett varrni egészen a szegycsont közepéig, és nem fért hozzá rendesen, meg elég nagydarab zsíros nénike volt. folyton próbáltam neki segíteni, hogy jobban kézreálljon neki, de egyszercsak kitört belőle, hogy csináljak már vmit, és kb a műtét alatt 4szer mondta: SIE SIND BALD EINE  äRZTIN!...NICHT NUR GUCKEN, MITARBEITEN... (nemsokára orvos lesz, ne csak nézze, csinálja!)... és hogy találjam ki a gondolatait, és segítsek neki... máskor bezzeg aszongya, csak azt csináljam , amit mond. mondtam neki, hogy sajnálom és elnézést kérek, de nemtudom mit kéne csinálnom, folyton azt lesem hol tudnék a keze alá dolgozni, de nincs akkor tapasztalatom hogy magamtól ezeket kitaláljam és bármit mond megcsinálom, de ne várja hogy alig hogy idejöttem, és elkezdtem a gyakorlatom már mindent kisujjból vágok, nem így születtem, meg kell ezeket a dolgokat tanulnom. erre a monológra rámnézett, elmosolyodott és mondta, hogy nem baj, és nem kell elnézést kérnem, látja hogy igyekszem. ...  de komolyan majdnem elsírtam magam... jah meg azt nemis meséltem hogy a műtét előtt kérdezte, hogy bevezettem e már DK-t??? nézek hogy hee?? nemtom miaz.. jóvan dauerkatéter, vagyis nah ilyen ideiglenes katéter, mondom jah már egyszer csináltam nőben és kétszer férfi betegnél, erre ilyen hülye hanglejtéssel válaszol, hogy ilyen sokszor?? mondom neki ennyiszer volt rá alkalmam, erre ő, aber BALD SIND SIE EINE äRZTIN!!.. jahj hát komolyan orron át megkatétereztem volna, úgy felhúz ezzel a mondattal... úgyhogy én katétereztem, onnantól kezdve a műtéteknél... jee..

meg amúgy egésznap rohangásztam, minden beteget nekem kellett pozícionálni a műtéthez, minden műtéthez bemosakodni, persze a rohadt kesztyűt egyetlen egyszer sikerült csak elsőre felvennem.. az aszisztensnővér meg állandóan kiröhög emiatt, hát azis komolyan röhögjön már máson... meg aztán a műtét után elrendezni, bekészíteni az osztályos ágyat, segiteni az anesztesnek áthelyezni, komolyan egésznap megint csak futkostam. még jó hogy Sarahval felrendeltük az ebédet a műtős konyhába, és a nap folyamán kb volt 15 percünk hogy betoljuk az ebédet, én minden szabad másodperceb rárapadtam a csapra hogy igyak, de hát ez egy agyrém. és mindehhez egész nap, amióta felkeltem szédülök, még mostis. nemtom mi lelt.

a nap végén már nem akartam több szappant meg kézfertőtlenítőt meg gumikesztyűt látni, fél 5ig voltunk a műtőben...aztán elindultam hazafele de minimum 10 percig nyitott szájjal tekertem , hogy végre kiszellőzzön a szám, hisz egésznap maszk volt rajtam, és a hajhálót meg még mindig érzem a fejemen.. vettem kaját, és beugrottam Jerihez, mert 6ig dolgozott a könyvtárban, nah és ott aztán végülis férfiasan megvallva elsirtam magam, 2 percre... de jól esett.. azóta jól vagyok.. kicsit belegondoltam, milyen iszonyat durva hajtás ezaz egész..és én ezt nem akarom, nem akarok ennyit küzdeni!!! így is h elég jól beszélem a nyelvet, rettentően megterhelő, állandóan figyelni, hogy mikor beszélnek hozzám, mire kell reagálnom..stb..  és borzasztó érzés amikor tudom, hogy hülyének néznek... pedig nem vagyok az.  és utálom ezt a dumát, hogy mingyá orvos leszek.. és akkor mivan????? tudom sajnálom mindazon dokikat, akik egész egyetem alatt minden szabadidejüket a kórházban töltötték, semmi egyebet azontúl nem csináltak, hát gratula hogy ugy lkezdtek el dolgozni, hogy mindent tudtak. szerintem az egyetem arra való h elméletben megtanuljunk mindent, itt  a hatodév, hogy kicsit ismerkedjünk a dolgokkal, és majd úgyis ott az egész élet hogy a gyakorlati részt elsajátítsam. ezaz én véleményem, és nem kívánom máshogy csinálni.

jah és persze bennehagytam a műtősszerkó zsebében a fülbevalómat, és csak itthon vettem észre, már valszeg mossák... hurrá :((((

nagyon elfáradtam a héten. remélem , hogy ebbe bele lehet jönni. máris rengeteget tanultam, és tudom hogy az előttem álló 5 hónapban még nagyon sok minden lesz, és össze kell szednem magam, és nem szabad feladni az egészet, és igenis küzdeni kell és ki kell birnom hogy egy idiótának néznek sokszor... remélem pár év múlva majd csak röhögök az egészen, h mekkora lúzer voltam. de mások is megcsinálták már, rengeteg itt a külföldi orvos, és biztos nem perfekt némettel kezdték az egészet, szal van remény... :))) és ugyis végigcsinálom és lenyomom ezeket a fricceket!

szal lényeg hogy behaltam, és alig várom hogy belezuhanjak az ágyba és holnap délig aludjak...

bocs ha kicsit túl lelkizősre sikeredett, ez egy ilyen nap volt.
szép hétvégét mindenkinek!!!
:*

A Császár napja

hejhó! ma megint hazaengedtek 3-kor, úgyhogy már itthon is vagyok jó egy órája úgyhogy bele is kezdek a mai adagba, hogy nehogy le legyek szúrva :))) és jelentem lesz jópár kép, mert vandálkodtam a kórházban :D

szóval ahogy azt tnap írtam, ma 8tól volt tervezve egy császár, amire be voltam írva. ennek ellenére a reggeli indulásom szó szerint nem sikerült zökkenőmentesre, szerencsétlenkedésem sikerült azzal megkoronáznom, hogy kitámasztóval együtt indultam el a biciklivel... :DDDD nah mindegy, legalább röhögtem egyet, meg kb 30 másik ember is az utcán....

jah egyébként nem mutattam még a paripámat, névleg JungHerz :DDD (ez van ráírva)

nah de sebaj, mert beértem időben! fél 8tól megvolt az ügyeleti átadó, és 8kor már menni is kellett a műtőbe a császárra. NAH MOST MŰTÉTI LEÍRÁS KÖVETKEZIK, GYENGEIDEGZETŰEK EL INNEN! :D

jólvan azér nem lesz annyira durva, csak már megrovást kaptam, hogy nem figyelmeztetek az ilyen emészthetetlen részeknél...

én még sosem láttam élőben császármetszés, de most volt szerencsém HD-ben nézni, vagy Premier Planban, vagy nemtom hogy fejezzem ki magam, be kellett mosakodnom, és asszisztálhattam, a nő két lába között. Miközben preparálták a nő hasát, kezdtem belegondolni, hogy abban benne vagy egy gyerek, és mingyárt meglátom a buksiját és még azt is elképzeltem ahogy a StarGateben a goaudok kijönnek a hasból... de nem történt semmi ilyesmi :D egyszercsak előbukkant egy kis hajas fejecske, és abban a pillanatban fröcsögött a vér a magzatvíz, és az egyik doki már benn is volt könyékig és húzta cibálta kifele a kölyköt, aki olyan kék volt mint a szilva.. egy szempillantás alatt kinnvolt az egész gyerkőc, gyors vétvétel a köldökzsinórból meg tettek el őssejtnek is cuccot, aztán megint félig eltünt az anyában az egyik orvos, méhlepény után kutatva.. nah hát az vmi kegyetlen gusztustalan dolog. 

aztán összevarrtak minden réteget, az eltartott egy ideig, de közben meg az anesztes szórakoztatta az anyát, mert ő meg közben ugye teljesen ébren volt. nah én arra a melóra szivesen vállalkoznék :D 

no mindegy lényeg, hogy az egész procedúra szerintem nem egy szívderítő látvány. maga a születés katarzisát összerondítani a folyamattal, mert a normál szülés se egy gyönyör.. ezt igazán jobban kitalálhatták volna annak idején, mert ez valami borzalmas. még jó hogy van maszk, lehet alatta pofákat vágni.. :D igencsak megfontolom azt a gyerekvállalást majdan... de persze ti azért SZAPORODJATOK! :DDDD

VÉGE A SZADINAK!

nah nesze itt van egy beöltözött műtős-Melkó:

a nap további részében végig a Hendrik nevezetű rezidenscsávón lógtam, mert eddig aszittem, hogy már vagy 3 éve itt melózik, mert annyira magabiztos, meg egyedül csinál csomó mindent, tök önálló.. de közölte velem, hogy csak szeptemberben kezdte a rezidenst. .. tök sokat lehet tőle tanulni, mindenhova magával rángat.
csináltunk CTG-t (az ilyen magzatszívhang-méhösszehúzódásos-magzatmozgásos vizsgálat) meg megbeszéltünk egy csomót (mármint CTG.eredményt), tökjól elmagyarázta.
megint volt egy anyuka, akinek tervezett császárja lesz hétfőn, és neki kellett ugyanúgy előadni a kockázatokat, megnyugtatni, elmesélni milyen lesz a műtét. meg tőle kellett vért vennem. úgy volt hogy az anesztes műtét előtti vizsgálatra később kell majd jönnie, mert nincs ember aki ráérne, így elindult haza, de közben jött a főorvosnő, hogy mégis van altatóorvos, és szaladjak utána :DDD nah akkor indult a sprint a 4.ről, de már vagy 5 perce elment. mint az őrült rohantam :D még a parkolóban utolértem, és visszakísértem, és nagyon örült a főorvosnő, meg is dicsért, hogy milyen ügyeset futottam :DDDD úgy örültem :)))
aztán volt még kettő záróvizsgálat hazamenőknek, meg voltunk az osztályon kötést cserélni a császáros néninél, mert átvérzett szegényke :((
aztán voltmég egy konzílium a gyerekintenzívvel, az elég uncsi volt, de basszus annyira gyönyörű ez a kórház!! meg ott is a dokik tök jókedélyűek, viccelődnek..pff, tök jó a hangulat...
csináltam pár képet a műtőrészről, a vizsgálókról, meg a "szemétteleprevaló" ultrahanggépekről..:

amúgy azt  még el akartam mesélni, hogy a németeknél a hatodéven 3 gyakorlatok kell csinálni, mindegyik 3 hónapig tart. a sebészet meg a belgyógy kötelező (uristen meghalnak 3 hónap belgyógytól..) és van egy szabadonválasztott tárgy. és ugye általában azt választja mindenki amivel később foglalkozni szeretne, szal ezekután mikor elkezdenek dolgozni, van már 3 hónap gyakorlatuk, ami azért nem elhanyagolható dolog.. jah és nincsenek vizsgák évközben, hanem ahogy vége a hatodévnek, van úgy 3!!! hónapjuk az államvizsgáik, ami ugyanúgy teszt meg egy szóbeli rész. szóval nemcsoda, hogy itt a rezidensek már az elején eléggé képben vannak abban hogy mit kell csinálniuk.. arról nem beszélve, hogy minden manuális dolgot, amit lehet rásóznak a legkisebbre, nevezetesen a hatodévesre. a nővér repdes az örömtől ha vért veszel helyette, és nem féltve őrizgeti a tűket, meg a jó vénákat.. nem neked kell odamenni kuncsorogni, hogy ugyanmár engedjék, hogy hadd vegyek már vkitől vért, hanem ők jönnek és kérnek meg téged!!! beszarás..bocs.. :D

jah meg még azt akartam elmesélni, hogy az ebédlőben ingyen ehetek ebédet, a héten kedd (műtős napom) kivételével mindennap tudtam kajálni és általában egész jó kaja van. 4 féle menü van, egy szimpla A meg B, plusz egy vega meg egy wellness :))
van mindig hozzá sali meg vmi desszert... de hát ugye ez sem meglepő...

akartam ma futni menni, mivel ilyen hamar hazaértem, de egyszerüen nem birom magam rávenni, annyira fáradt vagyok, talán majd hnap, vagy hétvégén, ha majd végre alhatok reggel amig akarok :))) már alig várom! márcsak holnap és hétvége van juhuuuu

szóval összegezve, még mindig jól vagyok, nyugodt vagyok, élvezem amit csinálok, bár azért nem vagyok ettől a szülészettől elragadtatva, viszont a kórházban úgy érzem nagyon befogadtak. és ez alapvetően a nyelvtudás miatt van ...látják hogy értek mindent, tudok reagálni, engedelmeskedek a dolgoknak (ergo értem :D) beszállok a beszélgetésekbe amennyire tudok. gondolom értékelik, hogy megtanulom a nyelvüket. mondjuk ha a törökökből indulok ki, akik ugye itt a kisebbségnek számítanak, és nem nagyon törik magukat hogy beilleszkedjenek a társadalomba, akkor hát, hozzájuk képest én 99%ban németnek számitok :D szóval gondolom külföldiek részéről nem ehhez vannak szokva..

nah még így a végére nyomok nektek egy hosszúköpenyes Melkót, amit Anna kapott el, ahogy beromboltam a vizsgálóba. :)))már kezdem megszokni, hogy mindig el akarok benne botlani :DDD

nah csoki mindenkinek
:*

Melkó hasznos napja :)

nohát! töretlen a lelkesedésem, úgyhogy megint itt az újabb mese :) de mindenekelőtt itt van pár képecske az általam úgy szeretett Münsterből:
1. kép: ez a főutca, meg  Lamberti Kirche, ami szentem annyira tökszép... itt most süt a nap, mer egyébként napközben tökszép idő van, csak reggel rohad le minden végtagom...
2. kép: a bringa kb Münster jelképe, teljesen kiépített bicikli hálózat van, mindenhol van bicikliút, külön rendőrlámpa van a cangáknak, meg külön táblák, de asszem erről már 2 éve meséltem. és nem kell 5 oszlophoz vaslánccal lekötni a bicajt.. de ezt sztem mondanom sem kell..
3. kép: ezis a főutca, a Rathaussal, tudom hogy belelógott az ujjam, de már annyira lusta vagyok fényképezgetni...
4. kép: az utsó kép pedig a villát ábrázolja: Rothenburg 51, a házikó ahol lakunk :) a bal oldali pirostéglás, és az én szobám a legfölső 2 ablak közül a jobb oldali. amúgy a kéró a felső 2 szintet foglalja magába, szal a 4. emelet 4 ablaka is a mienk, a bal kettő a nappali, a másik kettőben meg lakik Sven :) jah a sok srác akikkel lakom: Christian, Sven, Marc, Timo meg Jeri, velük mind egy szinten laktunk a koliban 2 éve, és nagyon nagyon jófejek! tényleg! nah mindegy. majd rakok képeket a lakásról is, ha lesz kedvem :D




nah szóval a napom: reggel természetesen agyhalál,
..komolyan..majdnem sírtam, hogy fel  kell kelni :DDDD
de ma nem a kórházba mentem, hanem fél 8ra menni kellett az üzemorvoshoz az egyetemre, ami a persze a város másik végén van. annyira remegtem már a biciklin a hidegtől, hogy egész gyorsan kimelegedtem, és kiröhögtem magam ahogy remegek.. :D még macskakő se volt, de az egész bicaj ráckódot... jahj melkó...
nah aztán ottan az üzemorvos vett tőlem vért, hogy teszteljenek hepa C-re, mert a hepa B meg a HIV tesztem még érvényes a múltkorról, jee. annyira bénán vett tőlem vért aza nő, hogy ihaj.. gyönyörű kék folt díszeleg a könyökhajlatomban és basszus úgy fájt egész nap... :(
nah aztán még beugrottam a orvosi könyvtárba és csináltattam olvasójegyet, de az a nő akit ott dolgozik, még sose hallotta azt a szót hogy ERASMUS.. és le kellett nekik betűznöm...lol.. meg kivettem nőgyógy könyveket, hogy legyen miből szavakat tanulni :)

9 körül értem a kórházban és azonnal ránksóztak a nővérek véreket, 4 embertől is vettem és mind elsőre sikerült, és tök örültem és a stréber lány, akit ezentúl nevén nevezek, Anna még megis dicsért a végén :) vele egyébként már nagyonjól összebarátkoztunk és csomó mindent tanít, főleg így ezt a német rendszert, mi a lázlap, kórlap, zárójelentés, hogy működik a német medsol.. jahj hát az egy gyönyör... egyszerű letisztult, áttekinthető, wordben írják a zárót, színesben nyomtatják...jahj hát erről csak ömlengeni tudnék.. a kórlapok annyira okosak, és értelemszerűek, ...ahh lehetne tőlük tanulni...jó tudom a számgéppark otthon nem birna el windows alapú rendszert, de akkoris.

aztán a délelőtt folyamán vesét ultrahangoztam, mert itt minden hasi műtét előtt és után csinálnak azt, merhogy ha véletlen elvágják a húgyvezetéket...hűű azis tökjó volt, egyedül csinálhattam!!! és annyira szuper meg egyszerű ultrahang gépük van, és az ultrahangos szobában minden piros :D nemtom mér, de jól néz ki. meg kiszedtünk néniből olyan fémkapcsokat amivel összezárták a laparotomiás sebet, eza nénike ismer valami magyarokat akiktől ezt tanulta: én szeretelek téged :DDD tök cuki volt :DDDDD meg cseréltünk centrál vénát, de basszus ezeknek olyan hiperszuper centrálvénás kanülük van.. én ilyet még nem láttam. azt még egy portás is ki tudja cserélni...

utána még volt egy ilyen felvilágosítós beszélgetés, mert egy kismama hnap lesz megcsászározva és azt magyarázták el neki mi lesz hogy lesz. basszus legalább 40 percig tartott ez a szeánsz, meg lett nyugtatva, minden komplikáció el lett mondva,... pff és nem privát beteg volt, hanem mezei akárki... tök nyugiban, türelmesen.. full gáz..
meg néztem egy ultrahangot 36 hetes terhesen, jahj aza néni már mozdulni nem tudott, 4. gyerek, valami albán szerű nő, de akkora volt, hogy alig tudott felülni a vizsgálóasztalra.. meg igazából jó szaga se volt...bocs. :D
még beszélgettünk az egyik rezidensgyerekkel, Hendrikkel a CTG-ről, majd hnap még elemzünk is :) ő is nagyon jó fej!

aztán hazaengedtek 3kor :))) szal beugrottam Deutsche Bank-ba hogy nyissak számlát, és kb 10 perc alatt végeztünk, mert aktiválni lehetett a korábbi számlámat. és még kávét is kaptam :))) szóval mindent összevetve nagyon hatékony voltam ma! csomó mindent elintéztem!!! és nagyon élveztem a napom, hasznos volt nagyon!
és nagyon szuper a hangulat a kórházban! annyira rendesek az emberek.. tejóég, csak ömlengeni tudok...nagyon tetszik ez a légkör! hát, maradjon ez így!
bocs amúgy hogy ennyit ömlengek, biztos lesz még rosszabb is, de egyszerüen le vagyok döbbenve, hogy mennyire gördülékenyen mennek itt a dolgok...

hnap 8tól lesz eza bizonyos császármetszés, amire be vagyok elvileg írva a műtőbe. még sose láttam, szal kiváncsi vagyok, remélem ez majd erőt ad reggel ahhoz, hogy kirugdossam magam az ágyból! :)))

kösz hogy olvassátok és köszönöm a hozzászólásokat :) most sietnem kell, mert találkozom Jennyvel ( 2 éve ismertem meg, asszem 4ed éves most, és azóta jóban vagyunk és tartjuk a kapcsolatot)
nah csoki puszi :*

Melkó rombol a műtőben.. :)

nahát. még nagyon lázban égek, hogy ma is van kedvem írni :) de tuti hogy nem lesz ez mindig így..:))

mielőtt bármit írnék a napomról,  muszáj megosztanom a "befóliázott-ágy" élményét, ma sikerült megörökítenem egyet, ami éppen a hazaszállítására várt.

nah de most akkor elregélem mi volt ma. természetesen a reggeli keléssel hadilábon állok, és gyűlölöm azt az időintervallumot, ami az óracsörgés és az odabiciklizés első 5 perce között eltelik. utálom, ahogy még sötétben kibotladozom az utcára, felszállok a bringára, és csontomig hatol a hideg, pofámba fúj a szél ahogy mint az őrült tekerek... aztán már bemelegszem és egész elviselhető..

de sikerült beérnem pont félre, volt reggeli átadó, be is kellett ott mutakoznunk, hehe a másik csávó, a német PJ-társam 20 perc késéssel jött, és volt egy elég nagy fogkrém folt a búráján  muhahaha :DDD de senki nem szólt neki, úgyhogy felvilágosítottam róla :) nem örült :D
nah aztán utána mondták, hogy valamelyikünknek ( a stréber német lány vagy én) kéne menni műtőbe, mert ugye TÚLSOKANVAGYUNK! :DDDD ő nem akart, szal mentem én. ami megint mélyvíz volt, de tudjuk már, hogy imádom szivatni magam, úgyhogy nagy örömmel indultam neki a napnak.

egész nap a műtőben voltam, a főnökkel (prof dr Muhs) meg egy majdnem szakorvos csajjal (Miriam). és mindent amit lehetett elbénáztam. :D és kb 126szor kivántam magam a halálba és közöltem magammal hogy egy nyomorék lúzer vagyok, de 127szer mondtam magamnak azt is, hogy nem vagyok az és igenis túlélem, sőt mitöbb normálisan végigcsinálom az egészet. szóval elég hullámzó napom volt..

asszisztáltam vaginális hysterectomiánál (hüvelyen át eltávolítják a méhet), ahol kb 50 percen át kellett fél kézzel egy bazi kampót folyamatosan felfelé húznom, meg közben mindenféle kicsavart testhelyzeteket felvennem hogy tartsak minden hülye fogót.. jó volt... meg volt axilláris lymphadenectomia (hónalji nyirokcsomók eltávolítása) egy már mastectomisált (fél cickó nem volt) nőn, ott varrnom kellett intracutant. jahj.
aztán volt még vagy 3 cuerattage (méhkaparás), amik baromi undorítóak voltak, jahj... az egyik vmi 11 hetes terhes volt és ott jöttek ki az ilyen gyerekcuccok...ajj..
meg volt még egy diagnosztikus laparoszkópia, mert bizonytalan hasi fájdalma volt a néninek, és akkor nézzünk már bele címmel... volt hydatid cystája meg vagy 3 fibrómája az uteruson, meg appendix (féregnyulvány) is gyulladt volt szal ott minden cuccot kikaptak.
hát kinéztem az agyam ma is, meg állandóan bemosakodni meg ott futkosni, beteget bekészíteni, fektetni fertőtleníteni, aztán ott kampózgatni, meg utána beteget kivinni, áthelyezni.. jahj. és közben meg lesni hogy mindent megértsek, szájmaszkon keresztül, szal megint kirohadt az agyam. persze folyton csináltam vmi bénaságot, fordítva feltettem maszkot, ha steril voltam, megfogtam ami nem az, hanem voltam bemosakodva tuti vmihez hozzáértem ami steril volt, állandóan egy zsák szerencsétlenségnek éreztem magam, de nem érdekelt. vhol el kell kezdeni és csak mosolyogtam és mindig szépen mindenkinek bemutatkoztam.

egy idő után elegem lett a műtéti részből és kimentem az előkészítőbe és kérdeztem az anesztestől hogy nézhetem e micsinál, mondta persze. aztán bemutatkoztam, mondtam hogy nem nagyon érdekel a nőgyógy, de az aneszt meg annál inkább és igazából az szeretnék lenni, erre közli velem, hogy örül neki, meg amúgy ő az aneszten a főnök. mondom magamban frankó, jó érzékem van így beletrafálni :)))) aztán tanítgatott intubálni, meg magyarázott dolgokat. nagyon jófej volt!!

amúgy ez a Muhs is jófej ám, mondjuk állandóan cseszegetett ilyen anatos kérdésekkel, mert a Csernusnak valami haverja! és gondolom tesztelgetni akarta, hogy annak idején megtanultam e.. mondjuk tippelgetni jól tudtam, 4ből 3hülyeségbe beletrafáltam, szóval remélhetőleg nem néz teljesen hülyének :DDD megkérdezte mi az a ligamentum falciforme, mondom magamba hogy csesznéd meg, honnan tudnám, aztán gondoltam egyet, mi baj lehet, mondok vmit: szerintem a annak a köldökcuccnak a maradványa, rámnéz nagy szemekkel, Ja, richtig! Gut! :DDDD nah ez bearanyozta a napom! :D nah mindegy nem akarom magam fényezni, csak próbálom ellensúlyozni a fordított szájmaszkot és társait... :DDD

egyébként mindenki annyira rendes volt, még ha baromságot is csináltam nem rámordított egyszerre az egész műtő hogy takarodj ki nyomorék, mint otthon, hanem csöndben elmagyarázta egyvalaki hogy azt nem szabad, nem úgy kell és pont. minden műtősnő tök jófej volt és érdeklődtek hogy kivagyok, hol tanultam németül blabla, meg új szavakat tanítanak. egyik nővérke megtanította a sebészi eszközöket németül,persze tuti már felére nem emléxem, de akkoris nagyon kedvesek voltak! meg a dokicsaj, a Miriam is nagyon kedves volt, csomót magyarázott, meg segített!!

szóval annak ellenére hogy mint írtam milliószor ki akartam ugrani az ablakon, mégis nagyon jó szájízzel jöttem el ma, jól éreztem magam, és rengeteget tanultam!!! és megint rá kellett ébrednem, hogy nekem ez a műtő-dolog sokkal jobban bejön, mint az osztályos meló! nem kell betegekkel beszélni :DDDD

jah meg amúgy voltam ma az ügyintézésen és végre kaptam névtáblát!! hurrá!! muszáj megmutiznom mert annyira menőn néz ki!!!! :DDD kicsit homályos de nemvolt kedvem új fotót csinálni :))) ez amugy egy műanyag kártya, ott készítik helyben a fotót és nyomtatják rá a kártyára.. high tech... és kaptam még kulcsot is a műtőkhöz, meg kórházi telefont :D jeee tiszta zsíír :DDD nem mintha érteném mit mondanak bele... :D

jah még annyit, hogy persze ebédelni nem volt időm, reggeliztem és már majd meghaltam 4kor mikor eljöttem, szal Jerivel elmentünk utána a mekibe.. :DD mert van ilyen kajabónunk ott, úgy osztogatták. és muszájvolt vmi kalóriadús vmit betolnom, és úgy éreztem az agyam kiált a big mac-ért, fura.. pedig gyűlölöm a mekis kaját :D

 nah ennyi volt a napom dióhéjban :) remélem élveztétek ti is :)))
:*

az első nap gyötrelmei

helóka!
halott vagyok. mondjuk ez várható volt.. reggel persze alig birtam feltápászkodni, de végülis időben beértem. amíg vártam vmi orvosra hogy elregéljem ki vagyok mit akarok, megjelent egy hatodéves srác, aki szintén ma kezdte a gyakot nőgyógyon, és Budapesten tanul by the way :D német gyerek, de Szegeden kezdte az orvosit, 3 évet lehúzott ott, aztán átjelentkezett Pestre. tök vicces, milyen véletlenek vannak :D neki is dec közepén van a vizsgája, szal ugyanannyit leszünk itt. de a sörön kívül semmit nem tud magyarul :)))

a nap elején egész jól éreztem magam, mert a nőgyógy részlegre raktak minket, ahol a főorvos görög :) meg van egy másik föbb doki, aki meg vmi spanyol.. és mellesleg az osztályvezető meg Pécsen vmi arc, szal tök kedves volt velem. és az egész osztály televolt külföldi betegekkel, vmi orosz nő, spanyol, luxemburgiak, volt ott minden. szal nem éreztem magam nagyon kívülállónak. mondjuk az kicsit paradox volt, mikor a görög doki elkezdte kifigurázni a török akcentust.. :)

végül, hogy ne legyünk ketten szigorlók egy helyen (mert egynél több az már sok....) engem átraktak a szülészetre, most ott leszek 2 hétig. ott már azonban van egy szigorló csajszi, egy német, aki viszont egy vadállat... hozzá képest én egy lusta tehetetlen nyomorék vagyok...állandóan pattog és folyton orvosi feladatokat akar csinálni, betegeket vizsgálni stb... :D ami persze normális, csak én ehhez nem vagyok túl motivált.. sőt.. nekünk ugye a hatodévben minden tárgy amink van kötelező, de nekik úgy van, hogy 3 hónap sebészet, 3 hónap bel és 3 hónap választható vmi, és a csajszi odavan a nőgyógyért.. hát nekem meg nem a szivem csücske... szóval nehéz mellette. mert így még nagyobb a kontraszt.. meg ő már 6 hete itt van, kiismeri magát tökjól, és igy méginkább balféknek érzem magam mellette, de még kevesebb kedvem van pattogni, mert sztem baromi idegesítő.. meg mindent annyira túlszervez meg túlmagyaráz..
elküldtek minket vért venni, mondtam neki, hogy megnézem , hogy itt mikkel csinálják, aztán majd énis csinálom. tök más kémcsővek vannak, újra lehet hasznosítani... és szárnyastűvel vesznek mindekitől vért.. amikor elszoritottam azzal gumicuccal a karját a nőnek, kb kiröhögött h mér csomót kötök rá, netudom hogy ezt ugy be lehet csatolni... hát mink ezt otthon igy látjuk a nővérektől, mert szerintük becsípi a bőrt... és persze a nőnél akitől vért kellett vennem pont ott volt az egész rokonság és bámuktak, hogy szerencsétlen töri a németet, meg se tudja kötni az elszorító madzagot, és persze hogy elsőre nem szúrtam elég mélyre, ott égett a pofám, de aztán másodszorra sikerült, viszont nagyon rossz érzés volt..:( mindegy. nem érdekel. vhol el kell kezdeni.
a viziteken amúgy birom azt, hogy mielőtt még bemennek egy szobába, megbeszélik a beteget, így nincs aza susmorgás a betegszobában, ami nálunk. ott már télleg csak a beteggel tárgyalnak.

nah amin ma kiakadtam, hogy több doki is mondta, hogy kéne szerválnom egy rendes orvosi köpenyt... nah mondom hagyjatok békén.. otthon azt horunk amit akarunk, ha akarom csak póló van rajtam és full nem érdekel senkit hogy ki mit hord, lényeg h fehér legyen. de ezek meg kikötik h az orvosnak hosszú köpeny kell, nekem meg ugye rövid van, de azt meg itt a nővérek hordanak és szerintük gáz hogy összekeverhetnek velük.. jóvan mondom akkor szerzek egyet, elmondták hol van a raktár, de ott nincs egy lélek sem, csak bemész és elveszed ami kell.... de aztán visszaviszed, nem lopod el..de nemis kell aranyat letétbe helyezned köpenyért cserébe... nah mindegy, ezen meglepődtem. lényeg, hogy most úgy nézek ki mint ők.. halleluja!

amúgy a mai nap sokkoló ténye a következő volt: amikor egy beteg hazamegy, akkor a használt ágyat! leviszik az ún Bettezentrale nevű helységbe, ahol lemossák minden porcikáját, jó hogy hőlégsterilizátórba nem teszik be... áthúzzák teljesen, lefóliázzák!!!!! és visszaszállítják a helyére, de ott előtte még mindent alaposan lefertőtlenítenek...annyi megrázott ez a tény, hogy le is mentem megnézni ezt az "ágytisztító" részt, aztán rám is szóltak, hogy tulképp nekem mi a funkcióm, és mikor kiderült hogy szigorló vgayok, leteremtettek, hogy mért nem vagyok orvosokkal.. hát, őszintén szólva ez az ágy-téma engem jobban érdekelt, mint hogy hüvelyeket nézegessek...

de sajnos abból sem maradtam ki, volt pár ún. Abschlussgespräch, az ilyen utolsó vizsgálat a hazamenetel előtt, de engem ezek a vérző nők, meg a különböző vérömlenyek a gátmetszés mellett nem nagyon hatnak meg, annyi hatása van, hogy sztem én inkább örökbefogadok majd...:D

amúgy az egész orvosi tevékenység sokkal nyugodtabb. annyi idejük van! 7 doki van kb 10 kórteremre, és minden kórteremben max 3an vannak!!! minden ágyhoz külön kis tv van, amit fülhallgatóval is lehet hallgatni, meg játékok vannak rajta meg mindenféle jócucc.. mindenhol vágott virág van meg tisztaság, rend, igényes, szép az egész kórház!
a doki mind nagyon türelmesek meg kedvesek, jól eltársalgok velük. kettő doki is azt hitte, hogy kétanyanyelvű vagyok, bár sztem csak bókolni akartak, mert ennyire nem hiszem jó lennék, de az tény, hogy a vártnál jobban megy a német. de hát nyilván rengeteg dolgot nem értek, mondjuk magyarul sem értem amikor a dokik hadoválnak :D mondjuk elég fárasztó ennyit figyelni, koncentrálni, nehogy lemaradjak vmiről, meg hátha hozzám beszélnek... :DD

hnap kapok névtáblát, fényképpel, tökjól néz ki, majd megmutatom, iszonyat menő :D sőt még telót is adnak majd aszonták, mondjuk nemtom azt minek :D amugy szigorlóként ingyen ehetek a kórházban :)) ez nagyon király! amúgy ma az egéz osztály együtt evett, bevárják egymást, és együtt lemennek, engem is megvártak, és egész elbeszélgettünk, bár ezek állandóan szakmáznak, az engem meg nem érdekel :DDDD undorítónka tartom, hogy az ember ebéd közben vérző vaginákról beszéljen...:D

meg volt ma du. tumorkonferencia beszélgetés, mer Münster emlőtumor-központ és projektoron kivetítve beszéltek Croesfelddel és beszélték meg az eseteket. uncsi volt :)))
még utána dumálgattunk a német csávóval, de mondjuk ő hasonló mentalitású, végülis mégiscsak 5 évet tanult Magyarországon, folyton a kiskapukat keresi, hogy lehetne meglépni :DDD
nah ő jófej :D

aztán a végén volt átadó és utána leléptem, de a másik csaj még ott maradt, de engem nem érdekelt. én nem fogom magam jobban megerőltetni, csak amennyire muszáj, bőven elég volt 4ig ott lenni!

utána még bementem a városházára bejelenteni magam, azt egyszercsak megjelent Jeri, mert gondolta hogy ott vagyok :D jó volt látni, ezután a hosszú nap után, meg elmesélni neki ezt a sok baromságot, a köpenyről meg az egészről. nagyon aranyos. főzött nekem kaját is. bár enni nem tudtam, mert má olyan töpörödött a gyomrom.. :((( egész nap nem ittam, mert nincs rá semmi idő, meg lehetőség. de ezt vhogy meg kéne oldanom, mert ez igy elég gáz.
tökjoo volt amúgy hazajönni, már tök vártak a srácok, hogy milyen volt a napom, olyan mintha hazajönnék, asszem egyedül ezt most nem bírnám ki. nagyon megterhelő, nemcsak a nyelv miatt, hanem úgy egyáltalán, de biztos belejövök majd. kicsit növelni kéne a motivációm :D csaknemtom hogy :D de majd igyexem :))) majd kitalálok vmi jutalmazási rendszert vagy nemtom.
amúgy fél 8ra kell menni, ejj... az 7es indulás itthonról, tuti hogy ebbe fogok belehalni :D

hát amint látjátok, rengeteg dolog volt ma, rengeteg benyomás... az biztos, hogy ez más világ, és nem a körülményekre gondolok, hanem főleg a hozzáállásukra. nyilván elégedettebbek is az orvosok, hiszen kapnak pénzt rendesen. és vmilyen formában hasonulni kell hozzájuk, ha azt akarom hogy befogadjanak, csak nehéz úgy hasonulni, hogy közben magamat adjam.. nah de nem kezdek most bele magasszintű eszmefuttatásba, mert már igyis kirohadt az agyam, mingyá lefexem aludni :D

nah pá puszi csók, jól vagyok, kb, de ez nehéz lesz, nagyon!

wilkommen

jelentem megérkeztem!
az utazásomhoz annyit fűznék hozzá, hogy azért ez a szmog-dolog Budapest felett igen csak durva.. kb 10ig számoltam a felszálláskor és már nem láttam semmit a magyar földből.. szóval lehet tényleg ideje lenne már szájmaszkot húzni...
Jeri kijött értem Dortmundba, és együtt vonatoztunk Münsterbe.
A kérót nagyon jól megcsinálta, bár kb átrendeztük az egész szobát utána :D de így mégjobb lett és nagyon sok helyünk van. Békében megvagyunk. Majd meglátjuk.
Délután még eltekertem a kórházba, mert nem voltam még ebben sosem és gőzöm nem volt hol van.. Jeri is eljött velem. Kb 20 perc bringa út kényelmesen, de lehet terelni rendesen, egész idő alatt egy lámpánál kell csak megállni :))) már el is képzeltem, hogy fogok ott reggelente mint az őrült tekerni, hogy beérjek 7:45-re...:) jó lesz! :D

A kórház jahj.. hát, szép. http://www.youtube.com/user/Clemenshospital?feature=mhee
találtam ezt a linket róla, elég rendezettnek tűnik.. de hát itt mi nem az.. :))

Felmentem a nőgyógyászatra, mert gondoltam biztos van ott vmi nővérke vagy akárki még vasárnap este is, és megkérdem mikorra jöjjek. Hát, az egész részleg olyan szinten kihalt volt, egy darab ember nem volt :D ezek itt nemhogy a boltokat bezárják vasárnap, de még meg se betegszenek, vagy még szülni se szülnek..
Mondjuk aztán az infópultos néni felvilágosított h a kórház egy másik szárnyában vannak elszeparálva a betegek, és ahol én voltam azaz ambulancia, meg a vizsgálók meg a műtők vannak. Remélem kb ugyanannyi beteget fogok látni 6 hét alatt, mint ma :DDD

nah mindegy, hnap megyek reggel aztán kiderül mennyit kell benn lenni meg mit kell majd csinálni.
jah hát meg a mekit nem tudtuk kihagyni...:))))

most meg megyek mingyárt aludni, mert igencsak kivagyok :(( nah de mindettől eltekintve jól érzem magam, jobban, mint vártam és mostmár biztos vagyok benne, hogy ez a bizonyos "Jeri vagy nem Jeri kérdés" is meg fog oldódni hamar! :) de akármi lesz, az úgy lesz jó.

szóval Melkóci nyugodt. mindenki más is legyen az! :)
puszi és jóéjt! <3

magyarázat

nahjó.. mivel már a 20. kérdést kapom, hogy mi is eza PJ, muszáj reagálni :)
Praktisches Jahr, ami kb annyit tesz, hogy gyakorló év, vagyis a hatodév. és csak menőzni akartam és meg akartam mutatni, hogy ezúttal kicsit több némettudással indulok neki, mint legutóbb :P