Vég bel és a sebkezdet

Ha jól számolom, megint eltelt vagy egy hónap az utolsó bejegyzésem óta, ami szégyen gyalázat, de egyszerüen nem tudtam utolérni magam. Jelentem túléltem a belgyógyászatot, VÉGE!! :))) vizsgán is túllettem pénteken. Vasárnap már jöttem is vissza, tekintve hogy tegnap már folytatódott is a móka a sebészeten.
Először egy gyors visszatekintést a bel végére:
az utolsó hetekben végig a tüdőgyógyászaton voltam, önszántamból maradtam ott, pedig szerintem az összes belgyógy szakterületből ezt rühellem a legjobban..viszont itt az osztályon a dokik annyira jófejek voltak, sokkal normálisabbak minta többiek, ugyhogy ezért maradtam. Továbbra is nyomtam az ügyeletezést, ami igencsak hasznomra vált, sok érdekes dolgot láttam, tanultam. És persze rohadt jól jött másnap a szabadnap :) amit persze állandóan tanulással töltöttem.. az utolsó héten csütörtökön kellett előadnom az egész osztálynak a magyar orvosképzésről és eü rendszerről :DDD amit persze elfelejtettem, de még jó hogy a prof előző nap szólt hogy ugye már felkészültem, mondom persze... XD mondanom sem kell hogy egész este a googlet bújtam, hogy valamit megtudjak kis hazánk eü. dolgairól...:DDD még fényképeket is raktam a fantasztikus powerpointos előadásomba a pécsi büszkeségünkről,a 400ágyas klinikáról. De nyilvánvalóan rendkívül unalmas lehetett az egész blablabla.. de lényeg h túléltem, és nem égtem be :D
Összességében azt kell mondanom, hogy egész jó volt a belgyógy. Jobb, mint vártam.

Nah de azóta elkezdődött a sebészkedés, amit szerintem még a belnél is jobban rühellek.. Tekintve, hogy 8 órás állásból és kussolásból áll a műtőben, nah meg nem beszélve a folyamatos stresszről, a hülye sterilitás miatt, nehogy valamihez hozzáérjek, vagy rosszul mozduljak és mindenki egyszerre rámorditson ... A traumatológián kezdtem tegnap, egész kedves volt a fogadtatás, a prof egy morcos törpe, de azért egész rendes. Természetesen már tegnap egész nap a műtőbe voltam beosztva, nyilván ma is, és már néztem a holnapi műtéti beosztást, és naná hogy holnap is... már tanultam a nőgyógyos műtéti rendszerből, és igyekszem hangoztatni, hogy nekem nem szivügyem eza műtős bohóckodás, de úgy néz ki nem nagyon érdekli őket, vagy nem értik :D persze, hogy tegnap mikor először beromboltam a műtőbe, rögtön megfogtam a széket, a steril kesztyűvel, há... az egész mütős személyzet egy személyként üvöltött rám.. jó hát mostmár ezt is tudom. A kesztyüt meg persze hogy nem birom egyből felhuzni, mikor a mütősnő tartja, tuti hogy valamelyik ujjam félre megy, és ott ballábaskodok utána 5 percig, hogy helyretegyem minden ujjam... de ma láttam, hogy egyszer a főorvosnak sem sikerült :D jó, nekem meg eddig egyszer sikerült :DDDD főleg kis kézsebészeti műtétek vannak, szóval nem kell 6 órán át beleket eltartani hólapáttal, hanem ilyen kis picike kampócskákkal ippenhogy arrábtolom valamelyik inat, vagy ideget. Vér sincs sok. Szóval egész kellemes. Beszélni nem kell sokat, mert megint főleg tuja vagyok. De már nem érdekel. Mindjárt ugyis vége. Tegnap délután, a műtétek után még az ambulancián kellett majomkodni, és hülyegyerekeket, akik bicskával játszottak összevarrni, meg mindenféle sebeket kötözgetni, meg kislányt gipszelni. Ezt jobban élveztem. Bár ez itt nővér meló. De megengedték hogy csináljam. Ami a legszörnyűbb az egészben, hogy 7:15-kor van az ügyeleti átadó, és 16:15ig kell maradni.. közben kb senki nem megy el ebédelni, mert ez valami férfiassági verseny asszem a sebészek között.. mindegy én persze hogy lázadok, és lelépek ebédelni, nehogymár ne. Szóval elég fáradt vagyok, és mér 8-9 körül lefekszem aludni :DDDDDD bár igy sem birok felkelni 6kor...

szóval ennyi, tömören. elvagyok. az hajt, hogy ez az utolsó gyakorlat. :)))))

Mainz "ala Aurelian" meg úgy azóta

Kedves Olvasók :)

Ha jól számolom, úgy két és fél héttel tartozom. Hmm, hát ahogy így visszagondolok erre az elmúlt 17 napra, nem hiszem, hogy túl érdekes lesz eme blogbejegyzés, de nem akarom, hogy bárki is lusta disznyónak, vagy méginkább halottnak bélyegezzen meg, amiért nem jelentkezem.



Talán a "legizgalmasabb" ami történt, az a mainzi hétvégém volt. Amit igazából nem is Mainzban töltöttem :D De akkor kezdem az elején. Aurelian egy francia barátom, aki 2 éve szintén Münsterben volt Erasmuson, és hogy is fogalmazzak, egy bandához tartoztunk. :) A 2010-es nyáron ő is tagja volt a Magyarországra látogató Erasmusos brigádnak, kedves kis családom is jól ismeri a szatyros franciát :D szóval lényeg a lényeg, nagyon jó barátom, és kb másfél éve Mainzban dolgozik, és már november óta beszéljük, hogy meg kéne látogatnom. Szóval ezért utaztam Mainzba, azon a bizonyos minusz 10 fokos hétvégén....no comment..:D Pénteken koraestére értem oda, megvacsiztunk, majd beültünk egy ír sörözőbe :D Aurelianról tudni kell, hogy nem egy nagy német barát, főleg ha étteremről vagy pubról van szó, szerinte hamarabb hal meg az ember ha német koszton él, és igazából én is osztom ezen véleményét :))) aztán körbemutogatta Mainzot kb 2

órában, este 10 és éjfél között :DDDD a minusz 10 fokban. Ez volt az össz mainzi látogatásom, ugyanis másnap kitalálta, hogy nézzünk körbe a környéken. Ígyhát kocsiba pattantunk, és szombaton bejártuk Wiesbadent.

Szerintem ez a legszebb német város, amit láttam!! Tele van szebbnél szebb klasszicista házakkal, gyakorlatilag csak ilyen lakóházak vannak az egész városban!

A belvárosban van egy termál kút, amiben igen jól esett megmosni a kezünket tekintve, hogy minuszok potyogtak az égből, viszont arra nem gondoltunk, hogy 1 perc múlva a vizes kezeink nem fogják szeretni a hideget :D Megebédeltünk valami flancos olasz kajáldában, aztán délután meg végigautókáztunk a Rajna mentén, és napnyugtára felmásztunk a Niederwalddenkmal nevezetű emlékműhöz, ami egy Rüdesheim nevű város fölött van. Aurel azt mesélte, hogy vmi 1870-71 körüli német-francia háború után emelték, de valami 10-12 évet késtek ... :) és anno a szobor kinyújtott kézzel a franciák felé úgymond megálljt mutatva jelezte, hogy kösz frankok, nem kérünk belőletek, mert hogy akkor Mainz volt az utolsó német város dél fele... vagy valami ilyesmi. Azóta lecserélték a szobrot.

 

2002 óta az UNESCO világörökség része, (jó mi nem az... XD)... kb ennyit az okoskodásból. :)

 Ezután Frankfurt felé vettük az irányt, igen, nem mentünk még haza, hanem Aurel tanácsára még aznap átruccantunk Frankfurtba..mert hogy milyen szép már éjszaka :D És tényleg. Aurel aszongya, ez a kb 5. legnagyobb német város, több mint 600 000 lakosa van. Mivel ez kb Európa pénzügyi központja (itt van az Európai Központi Bank, meg valami tőzsde marhaság is) tele van irodaházakkal, felhőkarcolókkal. Aurel szerint nincs még egy német város, aminek ilyen a panorámája. Szóval a lényeg, hogy jól néz ki. :)




9-10 fele értünk haza, majd még jó franciásan borozgattunk és sajtot ettünk :D jah és nem maradt el a Crème brûlée sem :)))
Vasárnap már dél körül elindultam haza, mert hogy vagy 4 óra az út Münsterig, de útközben megrekedtem Bonnban, mert ez a bolond Erik (az amerikai.. :)) elém jött Bonnig, és hát akkor már körbenéztünk ott is, meg megkajáltunk, és estére értünk csak haza :) 




Ezen kívül a mindennapjaim elég stresszesek. 2 hete átraktak egy másik osztályra, pulmora (tüdőgyógyászat), és ott kb minden nap 10 új beteg van, és átlagban 7-8 branül.. szóval azzal kezdem, hogy mindenkit vénán szúrok, majd vizit, majd legalább 3 beteget a nyakamba varrnak, aztán ebéd, és délután referálom abetegeimet a főorvosnak, majd megint vizit, és a főorvos előszeretettel tart utána vizsgafelkészítőt :D eddig majdnem minden nap, mióta tudja, hogy nemsokára vizsgáznom kell, kitalál valami témát, és halálra kérdezget. Sztem ez elég jófej tőle. A vénákkal kapcsolatban meg már elég király vagyok. Már alig fordul elő olyan, hogy kétszer kell próbálkoznom. Szóval mostmár nem félek :D Pénteken jött egy másik erasmusos lány, ő is olasz, és őt is a pulmóra rakták. Így együtt annyira jó volt az egész nap, csomót tanultunk, mert valszeg a dokik szemében ketten érünk egy német diákot és így kettőnkhöz egyszerre előszeretettel beszélnek. :D szóval tök várom a következő 2 hetet, ami még hátra van, mert ő is végig ott lesz, és szerintem ez így nagyon jó lesz. Ő még csak most kezdte a vénaszurkálást, szóval megkért, hogy segítsek neki, és olyan jó volt. Mert pontosan tudom min megy keresztül, és annyira örült neki, hogy mindent tök részletesen elmagyaráztam. Bárcsak nekem is lett volna valaki, aki folyton ott áll mellettem és önti belém a lelket, nah de hát ez van. Lényeg, hogy most valakinek továbbadhatom :D
Aztán esténként 6tól 9ig mindig bevonul a könyvtárba tanulni, már elég sokszor bealudtam úgy 10 percre, de hát most micsináljak... máskor nincs időm tanulni. Minden héten egyszer bennmaradok ügyelni, és így a következő nap nem kell menni melóba, de ez a szabad napom kb mindig azzal telik, hogy behozom magam alvásban.. Szóval így telnek a napjaim, kicsit náthás is vagyok, kb nonstop, de azért megvagyok. Telik az idő, nagyon gyorsan... és egyre közelebb a nyomorult bel szigorlat wááááááá XD


szóval most megyek is tanulni tovább. 
puszpusz

úgy lett, hogy jött egy ügyelet .. ha-ha :)

No megint eltelt egy hét, vagy már kicsit több is.
A szokásos küzdésen kívül múlt héten nem nagyon történt semmi, továbbra is folyton vérvétel és branül hegyek, egyre több sikerrel. Az osztályos orvosok már tudják a nevem :D de még mindig nem nagyon szólnak hozzám, mindegy azért én próbálkozom ebédnél kicsit beszélgetni. De sokszor inkább hülyének érzem magam, hogy milyen bunkó vagyok már, hogy kérdéseket teszek fel.. ahelyett hogy mindenki full kussban betolhatná a kaját... nem értem ezeket :D

Már egyre több betegfelvételt sóznak rám,  mindegy legalább gyakorolom a nyelvet is.. meg hát nem utolsó sorban magát a betegvizsgálatot. Egyébként a betegek általában elég kedvesek, meg türelmesek, meg megtanítanak nekem új mondatokat :D szóval mostmár tudom pl azt is mondani, hogy ugyan kedves néni hajlítsa be a térdét... :))
Nah jó akkor most közlök egy kis pletykát is, hogy mindenki hadd csámcsogjon rajta, mivel másról nagyon nem tudok írni a múlt héttel kapcsolatban. Szóval a magyar társaságon keresztül megismertem egy férfinemű egyedet, nemzetiségét tekintve u.s.a. ... :D eme ismeretségnek az érdekessége csupán annyi, hogy az úriember különös figyelmet szentel személyemnek, már hetek óta. Nem hagyta magát lerázni, és addig addig nyüzsgött körülöttem, míg végül elfogadtam egy randi meghívását, hogy szépen fogalmazzak. :) Szóval azóta találkozgatunk, és nagyon kedvelem. Többet viszont erről a témáról nem kívánok közölni :D

Szóval eme fent megemlített emberkével hétvégén voltunk IKEAban Osnabrückben, mert megkért hogy segítsek neki új fotelt meg könyvespolcot venni. Ha már ott voltam, vettem ágyneműt, mert már rühellem ezt a kórházi fehér cuccot... :D Szóval ez volt a hétvégi programom. Vicces volt. :)

A hetem egész jól indult, mert igen spontán úgy döntöttem hétfőn délben, hogy én márpedig maradok ügyeletben, és így kedden nem kell mennem. Szóval hétfőn 16 órát dolgoztam, kb éjfélig voltam bent, és megint rájöttem, hogy én csak ügyeletes akarok lenni. :)))
Annyira szeretem éjjel a kórházat, tök nyugi van, még ha 50 beteg is van, akkoris valahogy olyan nyugalom van az egész épületben. És az ügyeletes doki meg nővér is sokkal kedvesebb, bár valszeg azért mert nincs más akihez szólhatnának, plusz én vagyok az egyetlen extra segítségük, szal mért lennének bunkók. Az ügyeletes doki, Henning még csokit is adott :D wow :D rengeteg betegfelvétel volt, szóval nem unatkoztam. Volt bárányhimlős terhes kismamától kezdve vakbélgyanús kölykön át szivinfarktusos öreg mami... és tökjó volt, mert mindegyiket én vehettem fel teljesen, tetőtöl talpig betegvizsgálat, vérvétel, branül, meg a kezelésbe is bevont a doki, mármint addig nyaggatott, míg valahogy össze nem hoztam agyban, hogy akkor mit is csináljunk :D meg ultrahangoztunk, jó mondjuk ez engem nem annyira érdekel, de azért kedves volt a doki, hogy magyarázott meg ilyenek. Szóval összességében igen jól éreztem magam. És tekintve, hogy az ügyeletes dokival egészen összehaverkodtunk, már a többi ember is elkezdett velem beszélni ma ebédnél... :D :D :D mik vannak...?! :D
Meg jött egy másik erasmusos csajszi, olasz, mondjuk ő csak 3 hetet tölt itt. Nagyon aranyos, de vele se beszél persze senki... :( rajtam kívül... szegény. Ahogy elnézem, mindig eszembe jut, hogy én is ilyen szerencsétlennek nézek ki valszeg... :D :D jó érzés azért, hogy nem én vagyok az egyetlen nyomorék :D :D de hát mindegy, nem érdekel.
Egyébként ma kellet egy 27 éves hisztérikától vért vennem, meg branült berakni, és alig hogy megszúrtam, elkezdett sírni... :D :D hát basszus.. mondom ilyen nincs, és kb sipákolt, hogy azonnal húzzam ki a tűt... jóvan hát nem volt kedvem ezzel szórakozni, tekintve, hogy potyogtak a könnyei... szóval feladtam, és szóltam a dokinak. Mondjuk nemtom ezzel micsinálnék, ha már doki lennék... viszont ma pl sikerült egy öreg nénitől vért vennem, akin kb minden nap próbálkozom, de eddig egyszer sem sikerült. Viszont ma!! :D micsoda sikertörténet :D még vissza is mosolygott rám, pedig hogy utálhat már :D mondjuk sokat nem csinál, félig le van bénulva, nem beszél, csak fekszik... :((((

Amúgy, hát jah, tanulok amennyit lehet, mert ez a belgyógy annyira végtelenül soknak tűnik... tegnap is egésznap a könyvtárban ültem, meg most is indulok mindjárt. Meg el kell hoznom egy takarót a Jeritől, mert hogy megfagyok, annyira hideg van, napközben valami -10 fok... bleeeee befagynak az ereim is...

Hétvégén amúgy elvonatolok Mainzba Aureliant, egy igen kedves volt erasmusos társamat meglátogatni, most ott dolgozik, és már hetek óta tervezzük, hogy átutazom. Szóval lesz programom, és remélhetőleg tudok majd mesélni :)
puszpusz

Branül mizéria

Akkor most öntsünk tiszta vizet a pohárba. Utánanéztem. :D

Szóval a vénás kanül ugyebár egy kis műanyag csövecske, 0,4-1,7 mm belső átmérővel (attól függ mit, milyen sebességgel akarunk rajta keresztül adni), amit gyárilag úgy csomagolnak, hogy van benne egy kis vezetőtű, amit beleszúrunk a vénába és utána tulajdonképpen rajta keresztül beletoljuk az érbe a műanyag csövecskét, majd a tűt kihúzzuk, a csövecske pedig bennmarad, és így lesz egy kis csapunk az emberke kezén, amit nyithatunk, zárhatunk... :D és ezen keresztül rögtön a keringésbe lehet juttani gyogyószert vagy folyadékot, vért.. ami kell. Ennek a szerkentyűnek a hivatalos neve perifériás vénás katéter amit egy Bern Braun nevű orvos talált fel 1962-ben, és az ő nevéből jön a Braunüle név, mint fantázia név.
Lehet, hogy ezaz egész senkit nem érdekel, de engem már nagyon idegesített, hogy nem tudtam mi a különbség a branül és a kanül között.. :D

..tekintve, hogy mindennap ilyeneket szurkálok. Apropó, ha már itt tartunk. Hát igen. Szóval a mai napom kicsit rosszul indult, mert megint a nyakamba varrtak hajnali 9-kor egy ilyen kanült... és persze, hogy nem sikerült, pedig egyszerű lett volna, fiatal beteg, jó vénák.. de tök ideges voltam... nem küldtem ki a hozzátartozót, ott figyelt, plusz a mellette fekvő ágyon ott volt egy nyanya akitől múlthéten nem sikerült vért vennem harmadszorra sem, mert olyan ödémás az egész nő, hogy csak úgy dagadt mint egy lufi...nah ezen találjak vmi szúrható részt..ahonnan mellesleg vér jön... és folyton fikázott közben ( mindenki elképzelheti milyen érzés így tűvel szurkálni valakit, hogy közben megjegyzéseket tesz arra, hogy eddig ezt mért nem tanultam meg, és mért pont rajta gyakorlom, pedig neki jó vénái vannak...) szóval amint megláttam, egyből elkezdett járni az agyam, hogy jahj már most szurkol nekem, hogy ne sikerüljön :DDDD annyira hülye vagyok... :DDDD meg már elkönyveltem a fejemben, hogy biztos utál is mert nem vagyok német...hát mondom hogy hülye vagyok, mert kitalálok magamról előitéleteket más embereknek... :DDDDD szerintem én önrasszista vagyok. :DDDDDD

szóval persze hogy nem sikerült, másodszorra sem.. először beletaláltam a vénába és jött is a vér, de sztem ahogy csúsztattam előre a csövecskét, lehet bemozdult a vezetőtű és sztem átszúrtam a vénát, vagy kicsusszantam és végülis elcsesztem... a beteg meg hát persze hogy nem boldog.. ki szereti ha bénáznak rajta... nah mindegy, feladtam, nem akartam tovább nyaggatni a nőt, szóltam a dokinak, hogy nem sikerült..
aki persze tökjoo fej, csak hát mégis olyan rossz érzés ez.. mert kb a legdurvább dolog amit csinálnom kell itt az a szurkálás, és ha még azt sem tom megcsinálni, akkor igazán semmirekellő vagyok... :(((

Szóval eléggé elkeseredtem... és kezdett elhatalmasodni rajtam ez a fene nagy kisebbségi érzés... jahj de rossz volt. Úgy gyűlölöm ezt. Ha fiatalabb német beteghez kell mennem, akkor mindig ez van. Már mielőtt bemegyek leírom magam, hogy úgyis le fog nézni, és hát komolyan mondom, egy idióta vagyok... Így persze hogy nem lehet szurkálni...Ezt a vénaszurkálást amúgy sem lehet addig gyakorolni, hogy mindig sikerüljön.. mindig jöhet olyan ember, akinél nehézségek adódnak... :(((( de el kéne magamról minden alkalommal hinni, hogy beletalálok a fránya érbe... csak komolyan mondom, hogy félek a németektől :DDDDDDD
nahjólvan melko ne fárasszál.... :D

végülis utána összeszedtem magam és vért vettem egy halom öregtől, de aztán délután megint rámsózták ezeket a kegyetlen kanülöket...áááá... már görcsben volt a gyomrom. de mondom elegem van magamból... takarodj el innen meli a francba mostmár, vagy menj be az isten szerelmére a nyomorult némethez és rakjál már be neki egy kanült. nah és akkor nem takarodtam el, hanem bementem. 3-hoz is. és 3ból 3-szor siker :DDD pedig egyik sem volt simaügy, öreg aszott kezek.. a reggeli fiatal nőnek ezerszer egyszerűbb lett volna... szóval ennyit a hitemről magamban meg a hangulatomról...
Azért csak nem kéne félni ezektől a friccektől... :D

Vol 2.: Belgyógy

No megint itt vagyok.

Nem igazán tudom, hol kezdjem, mert annyi minden történt azóta, hogy utoljára írtam.. a hazamenetelem kicsit keserűre sikeredetett.. Az a görög doki, akinek alá kellett írnia a papírokat, elég paraszt volt…mármint mindent aláírt, csak elég lekezelően viselkedett.. az utolsó előtti napomon extrán még odajött hozzám a reggeli megbeszélés után, és fapofával közölte, hogy ugye holnap sütivel jövök aláíratni a cuccokat… kicsit ledöbbentem, de persze széles mosollyal elküldtem a halál tudjátok milyére.. másnapra sütöttem nekik egy francos sütit, ez a nyomi görög meg az átadón azon nyomban két kézzel nekiesett, meg sem várta, hogy mindenki odaérjen… és elkezdte enni.. hát gratulálok, nemtom, talán nem kap otthon enni vagy fogalmam sincs. És se szó se beszéd utána fogta magát és lelépett.. még egy cseszd meg de rossz eza sütit se mondott.. (pedig nagyon finom volt…) Abarom… mindegy, örültem, hogy leléphettem.

Aztán volt otthon vizsga, jelentem átmentem :D volt karácsony, két hét családorvostani gyakorlattal és szakdogaírással, majd a kötelező 2hét belgyógyászat a pécsi kettesbelen.

Hmmm.. végülis úgy döntöttem, hogy nyilvánosság elé tárom a magánéletem, mert emiatt most elég sok változás történt, és annyi mindent kéne megmagyarázni, szal így a legegyszerűbb. Dióhéjban annyi történt, hogy Jerivel szétmentünk, már egy ideje, de mégis ott laktam nála a nőgyógy alatt, mert nem volt más megoldás. Mielőtt hazajöttem, megmondtam neki, hogy ezen már nics mit küzdeni, úgyhogy elköltözöm, mert januártól van hely a nővérszállón a kórházban. Asszem ennél több szót nem érdemel a story, még esetleg annyit fűznék hozzá, hogy jól vagyok :)

Szóval most, hogy visszajöttem, egyből ide a kórházba jöttem vasárnap, Jeri segített átcuccolni, és mostmár kb mindenem itt van. És sokkal jobb a hely, mint gondoltam :D minden alkalommal megmosolygom a tényt, hogy reggelente ki sem kell mennem a kórházból, mert az alagsoron keresztül átvezet egy folyósó a kórházba… :D kiráááály :)))))) lemértem, pontosan 2 perc 21 másodperc alatt jutok el a reggeli megbeszélésre a szobám ajtajától :D olyan jó, hogy most akkor kelek, mint korábban ahogy elindultam biciklivel… :D lol.. és most minden reggel, ahogy felébredek, jól kiröhögöm az akkori önmagam  :D

Így néz ki a szobám:

Van egy csap, meghát a többit látjátok, ágyikó, szekrény, írósztal, még két kis fotelszerűség is, ha vendégeket fogadnék :D Elhoztam otthonról pár képeslapot, és azokat felaggattam a falkra, hogy kicsit otthonosabb legyen. Hát ennyi tellett. :D

A folyósón van közös fürdő, konyha, de kb még 3 nővér vagy vmi ilyesmi lakik a szinten, akiket kb egyszer láttam eddig, szóval inkább azaz érzésem, hogy van egy teljes szintnyi otthonom :D

A meló 8-kor kezdődik, a reggeli megbeszéléssel, amiután a szigorlók kötelező! reggelije következik a kajáldában, hát, nemis merem hozzátenni, hogy ingyen..3-an vagyunk a belgyógyon, de mindenki más osztályon. Kb 9-ig tengetjük az időt a reggelivel… úristen ezt el sem hiszem.. hogy milyen jó dolgunk van.. utána felmegyünk a saját osztályunkra, és hát, kb ugyanaz megy mint otthon. Betegfelvétel, meg vizitelgetés. Jah hát meg a szokásos vérvételhalom, és branülözgetés, meg vérzési időket és boka-kar indexeket nézegetek :D szóval nagyon izgi :D de nagyon jól érzem magam. Mivel nincs mellettem most német, így muszáj beérniük velem, így ha vmit nem értek, mindig visszakérdezek, ezt már kezdik megszokni :D meg a nővérek is lassabban beszélnek hozzám. Mivel a nőgyógyon ott volt Anne, ha vmit nem tudtam ,akkor ahelyett h elmondták volna mégegyszer, inkább neki szóltak.. de egészen jó a kapcsolatom a nővérekkel, meg a dokikkal is. Feltűnően jól értem őket, biztos egyszerűbb is ez a belgyógy szaknyelv, mint a nőgyógy volt, de gondolom mostmár sokkal jobban rááll a fülem is erre a nyomorult nyelvre :)))) Dél és 2 között megyünk ebédelni (amit megintcsak ingyen kapok szigorlóként...) nahát akkor felveszem a tuja pozíciót, és csak vagyok, és tömöm a fejem, és hallgatom mit beszélgetnek. Már nem szomorkodom, hogy ki vagyok rekesztve a társalgásból, inkább jól szórakozom rajtuk :D amúgy az ebédlőben találkoztam már vagy kétszer a nőgyógyos dokikkal, és annyira örültek nekem, mindegyik a nyakamba ugrott és megölelt.. tök lehidaltam. :D nekem nem jött át, hogy ilyen szoros kapcsolat volt köztünk :D mondom, hogy furák ezek :D

Csütörtökön van a professzori nagyvizit, hát a prof az egy tündér bácsika. Elször is annyira király mély hangja van, imádom ha hozzám beszél, vagy csak egyszerüen hallgathatom. És nem Frau Csábónak hív, hanem Melindának… és ez igencsak jól esik. Volt egy betegem, akit nekem kellett referálni a nagyviziten, rögtön ott kezdtünk, aztán onnantól kezdve minden kórteremben kérdezett vmit, ha bandzsít egy néni, akkoris odahív, hogy nah ezt nézze meg Melinda, miez, és jegyezze meg, így néz ki. :D nagyon hasznos volt a vizit, minden betegnél magyaráz vmit!!! Jah és megkért, hogy mielőtt hazamegyek, tartsak egy powerpointos előadást arról, hogy milyen különbségeket találtam a német és a magyar eü. rendszer között :D király…. :D :D ez jó móka lesz :D

Tegnap ultrahangozott és lementem bambulni. 5 perc sem telt el, felállt és mondja,  hogy üljek a helyére. Kezembe nyomott egy tűt meg két fecskendőt meg két gumikesztyűt.  Nézek nagyokat, gondolkodom mia francot akar tőlem, mer nem mond ám semmit, csak vigyorog :D felülteti a nénint, ultrahangozza a hátát, körmével bejelöl egy területet, nah akkor leesett, hogy folyadék van a mellhártyák között és mintát kell belőle venni. Aztán mondja, szúrjak. :D Gondoltam, jóvan hát lesz ami lesz, végülis ott áll mellettem a prof, csak nem ölöm meg a nénit. Szal szúrtam, és leszívtam. :DDDD aztán még hasvize is volt a néninek, nah abból is ugyanígy szúrtam, szívtam.. :DDDD erre aszongya mosolyogva a doki, legközelebb egyedül csinálom. Király :D

Szóval tényleg elég jól érzem magam, sokat tanulok, és viszonylag jól megy a betegfelvétel is németül. Persze sokszor bénázok, és csak bambul rám a beteg, hogy most akkor mit akarok kérdezni :D mondjuk nem értem ilyenkor, hogy vajon az akcentusom a baj, vagy rossz szót használok, vagy a nyelvtanom ennyire borzasztó :D de már elhatároztam, hogy minden betegfelvétel után kikérdezem a betegeket, hogy mennyire értettek, vagy mit gondolnak, mitől lenne jobb.

Egyébként ma van a szabadnapom. Voltam bringázni, meg főztem. Elvagyok. Holnap találkozom a magyarokkal, szóval nem vagyok egyedül. Jah és vettem a könyvtárban 2009-es Heroldot 4 euroért... (ez egy belgyógyászat könyv) ami igencsak feldobta a napomat :D tudom, hogy bénaság, de apró örömök az életben … :D

Remélem megint sokan olvastok majd, igyekszem minél gyakrabban jelentkezni!

pussssz :*

Karácsonyi vásár meg a szülés

Szép jó estét!
Mielőtt a kedves olvasó a címből fakadóan elkezdene valami Bibliába illő betlehemi jelenetről fantáziálni, előre kell bocsátanom, hogy a két dolog között időben majdnem pontosan egy hét telt el, tulajdonképpen keretezik azt időintervallumot, amíg nem írtam. Igen, bocsánat az egy hétért!

Múlt hét pénteken ott hagytam abba, hogy megyek a Weihnachtsmarktra, vagyis a karácsonyi vásárra forraltborozni. Kb egy hónappal karácsony előtt Münster egész belvárosa karácsonyi vásárrá alakul, de pontosan 5 pontba csoportosulnak a bódék és árulnak mindenféle giccses marhaságot, amit otthon is. Mondjuk 5 féle kaja szaga keveredik a levegőben, <----- BRATWURST (virsli...), sültkrumpli, hamburger, sültgesztenye és cukrozott, karamellizált alma és egyéb gyümölcsök. Meg persze az elmaradhatatlan forraltbor.  Megmondom őszintén nem vagyok nagyon híve az ilyen jellegű cirkusznak, de tekintve hogy múlhét pénteken nyitották meg a karácsonyi vásárt, gondoltuk egyszer kimegyünk, a hangulat miatt. Én mondjuk már elég hamar felhúztam magam a tömeg miatt, meg azon, hogy emberek képesek 3 euróért megvenni egy marék sültkrumpit :D amit aztán tölcsérbecsavart papírból pálcikával megesznek...

Aztán addig kódorogtunk, meg szidtam a bratwurstot, hogy a végén én is ettem egyet :DDDD Csak fikáztam fikáztam hogy hogy lehet ezt megenni, mire egyszercsak ellenállhatatlan vágy fogott el, és muszáj volt egyet ennem :DDDD aztán még ittunk egy forraltbort és hazamentünk :D

Hétvégén igyekeztem magam kipihenni, sokat aludni, de mellette tanulni is. Szombaton este összejöttünk megint a magyarokkal kicsit dumálgatni, már alig vártam, erre 15 perce sem beszélgetünk, betoppan egy amcsi gyerek.. szóval lényegében angolul társalogtunk egész este, annyira nem repestem az örömtől, mert kb napok óta ezt vártam. De végülis jól szórakoztunk, és jókedvűen mentem haza, és nem mert italoztunk, mert kivételesen nem ittunk :D

A hét eleje elég nehezen indult, mert hétfőn reggel elég rosszul voltam, de csak betudtam a szokásos reggelundoromnak. De aztán a nap folyamán sem javult a dolog, szóval kezdtem gyanakodni, hogy valami bújkál bennem. De még ez sem tartott vissza attól, hogy bemenjek a műtőbe, ugyanis aszisztálhattam egy iker császárnál. :) Hajjaj, ekkora kugli pocakot még nem láttam... Azért kellett császározni, mert a vezető bébi farfekvésben volt, meg mert ha jól emlékszem vagy 700 grammal kisebb volt a becsült súlya mint a tesókának. Az első bébi kislány volt, a másik meg kisfiú, és tényleg kb kétszer nagyobb volt a kölyök mint a leányzó. De minden probléma nélkül lezajlott a műtét, és varhattam, juhuu. Nemtom ennek mért örülök, igazából tök nem érdekel az egész sebészet dolog, sőt... De valahogy mégis mindig megörülök, ha a kezembe nyomnak tűt meg cérnát :) mondjuk olyan sebességgel tudok varrni, hogyha az erdőben lennék, a számba fialna a mókus.. Szóval általában az anesztesek hangsúlyos köhögéssel jelzik az orvosnak, hogy takarítsanak el a színről :DDD
Ebéd után hazaengedtek minket, szóval a nap további részében csak aludtam és igyekeztem minden boszorkányságom bevetni, hogy elkerüljem a betegséget.
Viszont sajnos kedden kitört a kór. Már a bringán éreztem, hogy úgy leesnék minden percben. 2 órán át bírtam a kórházban, de csak kivirágzott az orcám szal mértem egy lázat,... 38,2 szal sürgősen hazaküldtem  magam. Onnantól kezdve csütörtök délutánig folyton feküdtem, aludtam, toltam a vitamint, gyümölcsöt, teát, fokhagymát, Jeri hozott nekem gránátalmát, ami szerintem egy csodaszer... gyakorlatilag 2 nap alatt kilábaltam az egész betegségből, bár azért még köhögök, meg kicsit náthás vagyok, de ez már nem zavarja a mindennapi teendőimet. Szóval ezért sem jelentkeztem eddig.

Csütörtökön délután mentem melóba, mert megint bevállaltam az éjszakai ügyeletet, mondván hogy én nem tágítok a szüléstől, és igenis akarok egyet HD-ban! Egy Anne nevű rezidenssel voltam, vele is már egész jó viszonyban vagyunk, többször voltam vele műtőben, meg osztályon is, és ő is nagyon kedves. A szülőszoba meg volt pakolva, 3 idő előtti burokrepedésünk volt, szóval kb 100% volt, hogy valaki pottyant egy törpét az éjszaka folyamán. Amúgy nem volt SEMMI! :D tévéztünk este 7től, aztán elmentünk aludni, de ezúttal ravaszabb voltam és bebiztosítottam magam, megadtam a 4jegyű hívómat a szülésznőnek is, akivel előtte jól összehaverkodtam, és mondtam neki, hogy ha beindul a szülés, akkor mindenképp hívjon fel engem is!
Amiket most írni fogok, azok lehet kicsit nevetségesen fognak hangzani, de nagyon agy hatással volt rám ezaz egész szülés-mizéria :)
Annyira izgatott voltam, hogy nem tudtam elaludni :DDD kb éjfélig sudokuztam a telómon, aztán szerintem 20 percre beszunyáltam, mire fél egykor csörög a telóm!!! Indul a buli!
Szerintem nem lesznek véres részletek, szóval mindenki továbbolvashatja :)
A nőcinek elég gyenge tolófájásai voltak, szal jó egy órán át tartott mire kiküzdötte a csöpséget. Hú de hát én teljesen odáig voltam, állandóan azon kaptam magam, hogy együtt lélegzek vele :DDD a szülésznőnek elég nagy szerepe van a szülés levezetésében, majdhogynem nagyobb, mint a dokinak. Ő beszélt folyton a nőhöz, nevezzük nevén, Aliciához, és annyira megnyugtató és biztonságot adó hangja volt, hogy szerintem nekem is megindult a méhem a szavaira :DDDDD és annyira koncentráltam miket mond, hogy mondom, kb együtt nyomtam Aliciával :DD én támasztottam az egyik lábát, a szülésznő a másikat, míg Anne felmászott a feje fölé, és fölülről nyomta a pocakot, hogy gyorsabban kisegítse a kölköt. Ez a szoborcsoport megért volna egy fotót, de hát sajna nem volt aki megtegye. Annyira megható dolog volt, ahogy megjelent a kis buksija, aztán kifordult a fejecskéje, és hupsz 1:25kor kicsusszant Ilayda Viktoria Özkan, 3300g, 50 cm, 35 cm fejkörfogat.  Komolyan megkönnyeztem!! nah persze nem ezeket a tankönyvbe illő adatokat, hanem hogy egyszer csak megjelent egy húsvér bébi, aztán már csak ott figyelt anyuci hasán. És nem bírtam leszedni az arcomról a vigyort vagy 2 órán át. Azt gondoltam a születés a világ legundorítóbb dolga, de valahogy mégsem az. :D Annak ellenére, hogy mindeféle színű folyadék és szilárd halmazállapotú dolog megjelenik a különböző kijáratokon, valahogy mégis annyira szép az egész! Ahogy mindenki együttműködik azért, hogy az a kicsi törpe végre napvilágot lásson. Az apuka is benn volt és végig fogta Alicia kezét, meg legyezte párnával, meg bíztatta, szóval azt kell hogy mondjam, hogy mostmár nem zárkózom el teljesen és talán egyszer énis bevállalok egy ilyet. :D
Amúgy az apuka török volt, az anyuka meg orosz :D a szülésznő fél thai, az aszisztens orvos ugye német, végül megjelent a román főorvos, plusz ugye én a kis magyarka..de mindenki németül karattyolt. jó kis multikulti :DDD
Ezután még vettem a maradék 2 szülésre várakozó kismamától vért, és elmentem aludni. De egyszerüen nem birtam elaludni!!! :DDD annyira örültem, hogy ennek az egésznek a részese lehettem, hogy csak forgolódtam a vigyorral a búrámon és nem fértem el magamtól az ágyban :DDDD
Szóval asszem sosem fogom elfelejteni ezt a kis névnapi orosz-török babát! és örülök, hogy múlthéten lemaradtam a másikról, mert így még különlegesebb volt az első szülésem :D

Most viszont elkezdek tanulni, mert a profok ugyis azt kérik majd hogy soroljam fel a petefészektumorok fajtáit...
Jah meg még annyit, hogy köszönöm, hogy ennyien gondoltatok rám nevem napján! :*

Éjjeli őrjárat ala Melkóci :)

Heyhó!
Mint ahogy azt már eddig is megtapasztalhattuk, elég hullámzó a hangulatom. Ha van egy pár jó napom, akkor esténként mindig eszembe jut, hogy na h vajon mikor jön a lejtő. ..
A hétfői viszonylag rendezett nap után kedden kb kibelezve jöttem haza.. :( Anne-val megint el voltunk árasztva vérrel, ami persze nem gond, már tényleg nagyon jól megy, és örülök hogy itt ennyi lehetőségem van a gyakorlásra! Odaszegődtem az egyik rezidenshez, Sandra-hoz (asszem korábban elírtam a nevét, és Sarah-ként emlegettem..:)), egész nap a betegfelvételen volt, szóval ott segítettem. Viszont ami kiakasztott, engem is Anne-t is, hogy olyanszinten mellőznek minket a társaságból, hogy az már tényleg rosszul esik. Ha kell vért venni, vagy vénát biztosítani, vagy lemenni az alagsorba nyomtató papírért.. akkor persze jók vagyunk és akkor megy ezerrel a mosolygás meg a kedveskedés, de ha pl az orvosiban vagyunk benn a rezidensekkel (akik 1-2 évvel idősebbek nálunk), és teszem azt arról beszélgetnek, hogy ki hova jár sportolni, vagy milyen filmet nézett meg tegnap, akkor már full ki vagyunk rekesztve.. Ha beszállunk a beszélgetésbe, pl kérdezek valamit, akkor meg sem hallják.. és NEM VÁLASZOLNAK... és ezek nem egyszeri esetek hanem folyton ez megy.. Mert nyilván az orvosi társalgásba nem szólunk bele, közöm nincs hozzá, nem is érdekel. Meg a főorvosok magánbeszélgetésébe se érzem, hogy helyem van, de az hogy még a 3 hete ott dolgozó rezidens is ennyire felsőbbrendűnek tartja magát, hát ez azért kicsit rosszul esik. Eleinte azt hittem, ezt csak velem csinálják, merthogy azt hiszik nem megy a nyelv. De ugyanezt játsszák Anne-val meg a szigorló sráccal is.. És kedden valahogy elért ez az egész a csúcspontra, nálam is és Anne-nál is. Nem akarom, hogy barátkozzanak velem, pont nem érdekel, de legalább emberi beszélgetéseket lehetne velünk folytatni, és esetleg lehetne nekünk válaszolni...hamár annyit segítünk nekik.. Mert tulajdonképpen az orvosok dolgait vesszük magunkra, mert itt a vért nem a nővérek veszik, mint azt már korábban írtam...
Szóval elég szar passzban mentem hazafele, mondjuk az egy kicsit felvidított, hogy szépen sütött a nap, és találtam egy rövidebb utat ami csak 15 perc :) és szebb is :) Hazaérve bealudtam vagy 2 órára, aztán elmentem futni, hogy kiadjam a dühöm.

Este megint találkoztunk Vítával és jól kidumáltuk újfent a fricceket, és ez ezúttal  is helyretett. Hiába, az anyanyelven való szidalmazás mindennél többet ér :D
Szóval végülis úgy néz ki kezdenek kialakulni a megküzdési módszereim, magyarul káromkodva futás.. :DDDD


Szerdán megint tanulós napom volt, és most szó szerint kell érteni. Elkezdtem készülni a vizsgára, tekintve, hogy a hétvégéket leszámítva nem nagyon lesz időm, és őszintén szólva a hétvégéimet sem erre akarom szánni :D szóval inkább kihasználom ezeket a tanulós napokat.
Szerda este még voltam úszni is, mert annyit ültem egész nap, hogy ráfért a hátamra egy kis lazulás. Már 2 éve is kiakadtam arra, hogy h úsznak ezek itt... és ez azóta sem változott. Ha 40 ember van a 8-sávos medencében, akkoris mindenki azt hiszi, hogy van elég hely ahhoz, hogy egy sávban oda-vissza ússzon.. Itt senki nem hallott arról, hogy esetleg köröket ússzanak...szal nemhogy párszor oldalbarúgtak, a szememen is eltalált egyszer egy nyomorék..nah mindegy, azért leúsztam azt amit akartam.
Éjfél után feküdtem csak le, próbáltam még tanulni, amíg birtam.

Csütörtökön megint nem kellett korán kelni, mert kiderült, hogy mehetünk ügyelni is, ami itt 16 órát jelent, délután fél 4től másnap reggelig. És mivel így nagyobb esély van arra, hogy segíthessünk egy-egy szülésnél, plusz nekem nagyon csábító, hogy nem kell reggel szenvednem, és ezenkívül másnap ugye szintén szabadnap, persze hogy bevállaltam.

Sandraval voltam ügyeletben, és minden nagyon jól ment. Rengeteg dolog volt, és beleadtam mindent, mindenben segítettem neki, akármit kért tőlem. Ha 10 vénás kanült nem raktam be, meg 15 vért nem vettem le, akkor egyet sem.. este 10től már csak egy nővér van az osztályon, szóval a központi laborba is én futkoztam a sürgős vérekkel. Egy hercegnőtől is vettem vért, Prinzessin zu Salm a neve :DD mert hogy ilyen beteg is van..
3 nő érkezett éjszaka, hogy elfolyt a magzatvizük, plusz egy másik terhesnek meg elég gyanús CTG-lelete volt és majdhogynem meg kellett császározni, de végül rendeződött a baba szívműködése, és a főorvos azt mondta telefonon, egyelőre csak monitorizáljuk tovább. Ahogy az 5 perces szüneteimben lézengtem a kórházban, csináltam pár képet. Olyan brutál karácsonyi dekoráció van... Múltkor láttam ilyen koszorúkat a városban a boltokban 125 euroért, és mondtam is Jerinek, hogy ki lehet aza vadállat, aki megvesz ennyiér egy ilyen csicsás hatalmas giccset. Hát nem gondolotam, hogy kérdésemre a kórházban találom majd meg a választ. :)

Még ezt a jakuzzis szülőszobát meg akartam mutatni... Így talán lenne kedvem hozzá :DDDD

Volt egy kis időnk is enni, meg teázni. (itt csak megmutatnám, hogy milyen teásfilter készlet van az osztályos konyhán... :D..) Sandra nagyon kedves volt, meg mindent magyarázott. Én kávét főztem neki, vizet hoztam, tök jó fej voltam. :) Azt mondta, hogy amikor PJ-os volt, ő is ilyen volt, és hogy én vagyok az első aki kávét főzött neki, meg nem idegesítően segíti a munkáját. Amikor ezt elmondta, tök örültem a fejemnek.. mégis az ügyelet végén majdnem sirva fakadtam....

Hajnali kettőkor elmentünk aludni, mert végeztünk minden teendővel, de megbeszéltük, hogy ha bármi van, felhiv (mert ugye van nekem is 4jegyű hívószámom..).. Amúgy ha nincs semmi, 7kor menjek a szülőszobára még ellenőrizni a CTG-ket. Már hatkor felébredtem, mert kicsit hideg volt a tárgyalóban, ahol aludtam :D mivel azonban Sandra nem hívott, szépen lassan készülődtem össze, és 6:45 körül mentem csak a szülőszobára, ahol Sandra szüléshez beöltözve adminisztrált. Amint meglátott, közölte velem, hogy most nagyon fogom utálni, de elfelejtett szólni, 5 perce lett vége a szülésnek, ami 6:15-kor indult. Azt mondta, hogy hirtelen jött az egész, nem volt ideje... de közben kiderült, hogy már 2után is többször felhívták hogy erősödnek a fájások, és gyanús a CTG és indítani kéne a szülést.. nem tudom elképzelni, hogy 10 másodpercnél továbbtart bepötyögni h 5592 és beleszólni, hogy Hé Meli gyere a szülőszobára... Megmondom teljesen őszintén, hogy nagyon nagyot csalódtam és rettenetesen rosszulesett, hogy elfelejtett.. hogy elfelejtette hogy ott vagyok, mikor egész addig minden szar melóját átvettem, és mindenben csak segitettem. És az elején mondtam neki, hogy azért jövök ügyeletbe, mert szeretnék szülést látni... Ezután persze 1 perccel szól, fülig érő mosollyal, nyájasan, hogy ugye megcsinálok a vénát... mert megy a beteg műtétre.. Mondom persze basszus, erre jó vagyok... Be is mentem a beteghez, hülye kis idióta fiatal liba volt, aki mindenér rinyált .. megmutatta hova szabad neki kanült berakni, jóvan mondom jó az. Persze majdhogynem ordított, mikor megszúrtam, és közölte velem, hogy ezt még meg kellene tanulnom, mert rettentő fájdalmat okoztam neki. Mondtam neki, hogy ha feltalálnak olyan kanült, amit tű nélkül, szúrás nélkül lehet bevezetni, akkor majd fájdalmatlan lesz. Aztán mikor végeztem, mondtam neki, hogy sok sikert a műtéthez, és remélem hogy hamar felépül, erre odaböfögi hogy ezt ne neki modjam, hanem a sebésznek. Komolyan, még örültem is hogy úgy fájt neki... paraszt.. így legyen az ember reggel 7kor kedves.
5 perccel az átadó előtt még lerohant egy nővér, hogy kéne venni egy sürgős vért, jóvan.. a beteg csak fontosabb mint a hülye átadó (ügyeletváltás). És szerencsére az a nő volt, akitől már este is vettem, és nagyon nagyon kedves volt, már este is beszélgettünk, kérdezgetett Magyarországról. És a végén mondta, hogy ezentúl mindig engem fog kérni vérvételnél, mert nem is érezte... tényleg nagyon rendes volt, és ő mentett meg attól, hogy sirva fakadjak..
Persze késve érkeztem az átadóra, és a prof olyan villámokat szórt felém, de Sandra nem birta volna ám mondani, hogy még kanülözök meg vérezek...pedig tudta nagyon jól, hiszen helyette csináltam..

Nah mindegy, utána fogtam  maga és felszívódtam. Nem az bánt hogy a hülye szülést nem láttam, hanem hogy nem igaz hogy nem lehet kicsit máshogy kezelni. Ezzel az időnkénti nyájaskodással, meg kedvességgel mindig átvernek, újra és újra elhiszem, hogy számít valamit hogy ott vagyok.. de aztán amint nincs hasznuk belőlem, félre vagyok dobva mint egy szaros alsógatya, és akár pucéran is rohangászhatnék, az sem érdekelne senkit.  És mindig olyan mérges vagyok magamra, hogy hagyom hogy az udvariasságból adódó kedvességükkel lekenyerezzenek, és utána meg arccal csapódok a padlóra. Otthon legalább mindenki egy paraszt a kórházban, és ha valakitől kedvességet kapsz, akkor az nagyrészt őszinte.. de nincs ez a hullámzás, meg kötélen rángatás. Asszem túlértékelem a kedvességüket, amiatt hogy otthon ez ritka.. De hát ezt is meg kell tanulni. Ez nem egy őszinte érdeklődés a másik iránt, hanem egy tanult udvariasság.. mindenesetre majd hnap megint elmegyek futni, hogy még véletlenül se maradjon bennem keserűség.

Délelőtt még aludtam egy jót, aztán azóta hogy itt vagyok először főztem :D rukkolás cukkinis földimogyorós tésztát .. nem akarom magam fényezni... :DDD de elég jó lett :D
Most viszont tanulok még kicsit ,mert este megyünk karácsonyi vásárba forraltborozni :)
puszik :*